Kedves Csaba,

Nekem tetszik ez a kép. Vázlatosan átfutottam a hozzászólásokat, de nincs affinitasom a képügyi elmélkedéshez, ez a pszichedelikus disznótor viszont pont jól passzolna a 2024.01.22 hétfőn 8 órára tervezett adásunkhoz, aminek címe: Hikomatbrigádnapló, es az Okoskazuár műsorfolyamunkba tartozik. Ezért szeretném elkérni borítóképnek. Gyere és hallgasd te is, ha van kedved.

köszi
Au

Szerintem a kanyargós kolbászra, és a kis tésztatekercsre hajaz ez az effekt, de tény, hogy elrejti a dolog mélyét, ahogy beeffektezve a dolog felszínét emeled fel.
Engem maga a keret zavar amúgy, az effekt kevésbé, mert tök szép részek rajzolódnak ki néhol. Bár én is kicsit olcsónak tartom, mert könnyű ráküldeni egy ilyet manapság, és ez az olcsóság tényleg érződik idekint - ha segít ez az infó. De az is igaz, hogy manapság a bizsuk is érvényesek, sőt! :)
Nekem nagyjából ez.

Tillaiért külön köszönet! Baromi jók a linkelt képei!

Az, hogy a néző a kép alapján mire asszociál nem az alkotót minősíti Javarészt de. Mutattál Salgado képeket. Azon lehet eltérésed, hogy mondjuk iraki vagy afgán háborúnak látsz egy képet, de abban nem mégy mellé a találattal, mint néző, hogy mit akar a kép mondani, mit ábrázol. Ha félremegy, akkor a) nem volt az alkotónak semmi konkrét elképzelése b) volt, de elrontotta. És mivel te akarsz közölni, nem a néződ, így neked kell ennek végére járnod is.

Az undo dolgot azt hiszem nem értetted meg, majd egyszer elmondom a HetiHegyiben.

Az, hogy a néző a kép alapján mire asszociál nem az alkotót minősíti (hú de nem jó kifejezés, de más nem jut az eszembe). Az alkotó természetesen tudja irányítani (talán ezért készül a mű), de a nézőben ébredő érzések mind szubjektívek. Ha sikerül azt az érzést kelteni, amit szeretnél az jó. Ha nem akkor 2 helyen lehet a hiba. De ki jár a végére mindketten?

Talán itt az volt a gond, hogy nem volt ilyenfajta tudatosság csak egy kérdezz-felelet, hogy jó e?

Az undo gombbal nekem nincs gondom, mert ha valami átmegy az alkotásból, akkor mindegy mivel, hogyan készült és hányadszorra.
Magam is hívogattam elő fényképeket papírra és ha nem sikerült, akkot fogtam egy másik papírt. Ez a tanulási folyamat kissé költségesebb, de megvan a romantikája.

Hát, azt most nehezen magyarázom el, mi az esztétikai különbség, talán úgy tudnám megfogni neked, hogy nem mindegy, miből mire asszociál a néződ. Ha a kolbászból férgek tanyájára, vagy lefolyóból gyűjtött hajra, az nem jó. Esztétika és mérték.

Ami a PS-t illeti: a bajom az, hogy előbb nyúlnak az emberek a ps effektjeihez, mint hogy a fotó alapjait készségszinten elsajátítanák, és emiatt amikor a 3245. ugyanolyan effektet látom, akkor elszomorodom, hogy ide jutott a fotó. A PS egésészéges esetben a labort helyettesíti. Csak a baj az, hogy a laborban nincs undo, itt meg van. És emiatt határtalan lesz és ezt a korlátot magának kell az embernek megtalálnia, meddig megy el és hol hagyja abba, és ezt igen kevesen érzik meg. Tehát nem az a baj, hogy valaki a PS-ben utómunkázik, hanem hogy mikor, min, mit és mennyit.

Megnéztem a javasolt fotós, Ernő munkáit és szerintem nem azon nem értünk egyet, hogy kell-e, lehet-e utómunka, hanem azt látom, hogy nagyon PS ellenes vagy. Régen laborban dolgoztak kemikáliákkal, most otthon a melegben PS-el. Szerintem ezzel semmi gond nincsen. Az Ernő munkáinál már inkább előjönnek olyan elemek (mivel nincsen éles pont, amibe belekpaszkodna a szem), hogy sokkal inkább a formák, alakzatok lépnek előtérbe (mint mondjuk a festők "müncheni iskolájában"). Az Ő alkotásai is már kezdenek (sőt) festményszerűek lenni, úgy hogy ha én grafikai hatásúra csinálok egy képet akkor az miért gond?

Csaba, arra, hogy mi a jelen kor elvárása, mi a divat, mit csinálnak a trendi Y generációsok, magasról tojok, mert a divat jön és megy, ha erre figyelnék, kapkodhatnám a fejem és forognék, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Az tény, hogy a mai huszonévesek a valósággal nem tudnak, de főleg nem akarnak mit kezdeni, amíg vár a mamahotel és a papabank, addig elvannak a maguk világában, és inkább az a szomorú, hogy ez nem világ, csak egy zárvány.

Na a képről. Ki hajtja a kocsit? És merre megy a fuvar? Ez a fontos kérdés. Mindennek kell lennie okának és indokának, ha valamin ilyen erősen változtatsz, hogy felrúgod a fotográfia szabályait - mert ez pl nem fotó. Oké, nem baj ez, de miért? Miért csinálod? Ha ez nem derül ki, ha nem adja ki a kép ezt, nem ad erre választ, akkor egy érvényes válasz létezik: mert az alap kép szar volt.

Nézd meg Tillai Ernő munkáit. És ő azokat a képeket a hetvenes években csinálta, max nyolcvanasokban, és akkor még nem hogy digit nem volt, de számítógép sem, ezek a képek laborban és mechanikusan készültek, nem a szoba melegében bindzsizve, a nagyításnál tett rá zselatinnal kent üveget, meg mindenféle torzító üveget és ott alakult így. És volt értelme, mert nem egy szr képből kiindulva reszelte valami nézhetővé, hanem eleve ezt akarta csinálni, tehát ez volt a terve, és a tervét valósította meg, az exponálástól a falra akasztásig, végig, tudatosan.

Ez a kép, lehet, hogy még akár jó is lehetne - de sose tudjuk meg ebből a kópiából, mert ráhúztál valami öncélú ügyet. Ezért ez belül marad, a te világodba zárva, nem jön át a nézőhöz, nem lesz köze hozzá.

És végére: tanulni azért jó, mert szabadságot ad. De csak akkor, ha előbb a klasszikus alapokat sajátítja el az ember, és csak utána száll ezzel vitába, miután tudja, hogy mit miért akar vitatni vagy máshogy csinálni. A "csak" az érvénytelen válasz.

Bennem és a jelen korban szerintem nagyon benne van, hogy alakítsuk/alakítsunk át mindent. Ez a világ és a felnövekvő generációk nem szeretik a valóságot az arcukba kapni. Nem is tudnak vele mit kezdeni. Ezért mindent átalakítanak (megrágják és kiköpik) a saját ízlésük értékrendjük szerint. Lehet hogy én is kinövöm egyszer, de az is lehet, hogy nem. Csak azért ragaszkodni valamihez, mert mások úgy csinálják/szokták meg, az nem az én utam, jelenleg. Nagyon sokat kell tanulnom, de én empírukus ember vagyok. Kipróbálom és ha tetszik csinálom egy darabig amíg meg nem unom vagy nem jobb helyette és sajnos lassan tanulok. Nekem már az is átalakításnak számít ha egy fotót ff-be konvertálok át!

Kicsit olyan zöldségfejes https://goo.gl/NcVxIB .Vagy egy Rapunzel szindrómás ebédje.De a hajevést le lehetne cserélni fényevésre is.

Azzal, hogy generálisan elveszed mindennek az eredeti struktúráját és nyakon öntöd egy egyen struktúrával, imitálsz valamit, és ez nem fotográfiai megközelítés - azaz a képet, mint alap egységet zárójelbe teszed, és aláveted valaminek. A fotó nem grafika és nem festmény és nem számítógéped bindzsizés, és én elhiszem, megértem, hogy ha van egy középszar kép, nehéz elengedni, hogy az nem jó, de nem megoldás az, hogy akkor erisszük rá a fotosopot, majd kiforogja valahogy. Ha szeretnél utánajárni, hogy hol lehet a képpel a hiba, ez a cucc nehezíti a dolgod. Ha tehetném, mindenkinek, aki szeretne előrelépni a fotóban, azt mondanám, hogy felejtse el a fotosopot, azt csak tónus és színkorrekcióra használja, hogy láthassa, mi történik a valóságban.

Majd feltöltöm valahová és belinkelem. Akkor nekem annyira nem tetszett.

Kíváncsi lennék milyen volt a filter elött.

de kár ezért a bindzsiért.