"Az más kérdés megint, hogy ehhez a fajta élmény- vagy érzelmi megközelítéshez semmivel se kell kevesebbet dolgozni, azaz bár érthető, de nem indokolható, ha azt mondjuk, hogy nem nyúlok hozzá, mert így jó, hiszen ilyen általában nincs, hogy valami magától úgy jó, ahogy van. Itt pl nem a pohárral van baj, hanem a pohár mögötti talán csészével és alátéttel, az ott egy zavaró áttörés, és kigyengíti a két pohár történetiségét." - Ez nagyon pontos, Zsolt.
Látom illetve belátom, hogy ha tudatosabban készíteném újra ezt a fotót, a zöld pohár mögül mindenképp kivenném a poháralátéteket. Máson már csak idővel tudnék változtatni, később, ha változom magam is.

"Amikor ránézek a képre, most a távirányító meg inkább csak egy folt. De akkor meg bele kellene komponálni úgy, hogy az a párhuzam egyértelműbb legyen"

De István, nincs százalékos tömegarány, csak egy finom formai utalás, kapcsolódás, kábé a tudati szint alatt, és ennyi elég, hiszen a kép nem a távirányítóról szól. És igen, a távirányító csak egy folt. Ha több lenne, ha erősebb, már sok lenne.

Alapvetően ez egy talált kép. És ösztönösen működik. Andi dolga, hogy ezeket az ösztönöket erősítse magában, és hogy ami mint formai ügy benne nyitott kapu, azt figyelje meg, tárolja el, és hívja elő, amikor csak lehet. Ha kivasalod, ha ki akarod dekázni, elrepül a madár.

Hangulattal egyetértünk.
Én is arra gondoltam, és azt írta, hogy a színpárok, formapárok tónuspárok működnek. Ezt persze lehet bővíteni a távirányító és pöttyös felülettel is, de még amazok sincsenek meg teljesen, csak ott vannak. Amikor ránézek a képre, most a távirányító meg inkább csak egy folt. De akkor meg bele kellene komponálni úgy, hogy az a párhuzam egyértelműbb legyen. Tehát szerintem van egy nn százalékos (kétszámjegyű) megoldás most, ami lehetne jobb egy kis többlet energiával. Ennek a lehetőségnek a felismerését kínáltam fel távirányítóval vagy anélkül, nekem mindegy.

A hangulat abszolút átjön, és ez az erénye is a képnek. Az egy stílusjegy, hogy kvázi a valóságot minden manír vagy matatás nélkül fogjuk meg, ettől persze nincs vele kevesebb dolog, hiszen akkor ha így komponálunk, akkor is meg kell állnia a dolognak, de ilyen esetben a klasszikus komponálás szerepét átveszi a formapárok, színpárok és tónuspárok szerepe, azaz a távirányító és pöttyös doboz azért jelentős, mert az ilyen kapcsolódások azok, amik egyáltalán létjogát adják az ilyen megközelítésnek. Ezt azért fontos tudni, mert nem lehet egy ilyen komponálású képen a klasszikus komponálási szabályokat számon kérni, vagyis lehet, de kb olyan, mintha én egy centrális komponálást akarnék mindenáron kibillentetni mondjuk egy dekomponált egyensúlyhelyzetre.

Az más kérdés megint, hogy ehhez a fajta élmény- vagy érzelmi megközelítéshez semmivel se kell kevesebbet dolgozni, azaz bár érthető, de nem indokolható, ha azt mondjuk, hogy nem nyúlok hozzá, mert így jó, hiszen ilyen általában nincs, hogy valami magától úgy jó, ahogy van. Itt pl nem a pohárral van baj, hanem a pohár mögötti talán csészével és alátéttel, az ott egy zavaró áttörés, és kigyengíti a két pohár történetiségét.

Köszönöm a hozzászólásokat.
Én szándékosan nem tettem semmit sem arrébb, nem komponáltam semmit, tv-t néztem, rakosgattam a lábaimat össze-vissza és megtetszett így a hangulat, az hogy csak 1 nagylábujj van a képen és a színek együtt. :)

Ha kivesszük a távirányítót, akkor picit át kell rendezni, amire egy variációt leírtam. De ez a kép attól még roppant dinamikus marad, a következők miatt:
1) a színek dinamikája miatt
2) a formai játékok miatt (a láb egy háromszög, a gyümölcskosár egy háromszög, egyben asztalsarokkal háromszög, a gyümölcsök kerekek, a nagylábujj kerek, és akkor jönnek a négyzetes formák, hátul, a pohár hasábja, a tál hasábja... és mindezek viszonya...)
3) kontrasztok miatt

Jelen formájában ez így már sok szerintem. Pontatlanságai az esetlegességre erősítenek. Szóval szerintem több van ebben a fotóban, kicsit rá lehetne dolgozni - persze ha van rá idő vagy mód. Meg bizonyára meg lehet komponálni a távirányítóval is. Én egy variációt mondtam, ami nyilvánvalóan és ösztönösen inkább az én látásom fele húz.

De ha meg azt mondod ez így kész, akkor az is lehet felőlem... én el tudom fogadni, csak mondtam valamit, ami szerintem.

Ha elveszed a távirányítót, mi lesz az ellenpontja a pöttyös doboznak? Ez egy kvázi centrális kompozíció és attól marad mozgásban, attól dinamikus, hogy ki van minden mozgatva a nyugalmi pontjáról. Ha ezt kisimítod, semmi se marad.

Ez is nagyon tetszik, de itt picit kompozícióban talán lehetne még találni ígéretes megoldásokat :)
Csak tippként - de mindig nehezen mondok ilyet, mert megtanultam már, az hihető, hogy át akarom szabni a fotót, de nem, csak tippet írok, hogy mibe szeretek bele, mert a fejemben oda ugranak ezek a dolgok.

A jobb felén lévő távirányítókat talán leszedném, meg azt a hátul lévő akármit amit takar a zöldes pohár - eleve az egyik pohár talán elég is lenne, talán a zöld, de a bal helyén, vagy egy sárga almát a bal helyére és nincs pohár. Kicsit szűkebbre is lehetne vágni - pl bal széléről le hogy a sötét sáv fent eltűnjön, utána jobbról annyi, hogy a narancs csúcsa legyen képközépen, súlyközépen. Horizont egyenesbe hozatala sem ártana. Láb, pohár, gyümölcstál, háttér szerintem bőven elég. A piros ujjacskák, színes gyümölcstál - azaz az előtér színes háromszöge (csúcsa a narancs) és a háttér barnás-türkizes-ezüstös, "sormintás" síkja, nagyon jó kontraszt, valahogy együtt is van, van egy kicsit boogie-s érzetem is tőle, csak valahogy össze kellene komponálni, felesleget elhagyni. Sok lettem :)