Én köszönöm a véleményeket! :)

Na, kábé megvan a vágatlanon mindaz, amit hiányoltam. Tömegelhelyezés szempontjából az szerencsésebb nekem. Köszi, hogy megmutattad.

Leírok mindent, amit tudok.
Mindenképpen azt a nézőpontot szerettem volna bemutatni, amikor valaki magának adja be, ahogyan azt ő látja. (Ha valaki magának adja be és nem kér segítséget, illegális tevékenységre utal és igen, ilyen kéztartással illetve fecskendő fogással másnak nem is tudunk beadni.)
Vénába. Alkarba, egyrészt mert könnyebb volt a gépet elhelyezni így, másrészt gyakran az intravénás droghasználóknál elfogynak a használható könyökvénák és elkezdenek lejjebb menni. (Váll környékén nincsen ilyen célra való véna egyébként, a felkar belső felén futnak, azok is sokkal mélyebben)
Elszorítottam könyök alatt gumival, hogy dudorodjon a véna, a tűt nem szúrtam bele, csak belenyomtam a bőrbe. Régóta megvan ez a fecskendő, sosem volt használva, viszont nem steril. A tű steril volt, de miután beletettem a fecsibe már nem volt az (és nem is ehhez a fecskendőhöz volt való).
Bevallom, ha lenne hozzá való tűm és steril lenne a fecskendő, akkor legszívesebben amolyan Ponyvaregényes, vért visszaszívós képet készítettem volna vagy a Sebész c. sorozatból a kokainfüggő főszereplő lábujjak közé kokaint beadó képét fotóztam volna meg magammal.
Egyetértek a háttérrel és a sztori hiányával, de ahhoz mindenképp valamiféle durva környezetet képzelnék el, minimum kuplerájt, de csak egy hülye szárogató részletét tudtam felmutatni. :) na meg a bénázás, gép elhelyezése ölemben, állványon, stb... Mire elkészült ez a nyamvadék, megfájdult a fejem, az alkarom meg elszíneződött. :D
A vágatlan sem túl tágas, talán jobban érzékelhető, hogy alkarba adom.
Ezekhez érdemes lenne visszatérnem mindenképp, pótolni illetve fejleszteni a hiányosságokat, nem stimmelő dolgokat.

Andi, ez most tényleg bőr alá ment vagy csak imitáció? Nagyon jó, nagyon naturál, szinte érzem a behatolást. (nem úúúgy, na)

Leszögezem, bár ájulni nem ájulok tőle, de utálom a böködést, ha engem, ha mást, mindegy. Kaptam is eleget, láttam is eleget, orvosost is, kábszisat is, szóval ezért mondom, hogy nekem lejött, hogy saját magának tolja, ráadásul ezt nem tudom, hogy hova, de gyanítom, nem könyökhajlathoz. Ez így együtt adta, hogy oké, helyben vagyunk, ez nem a szokásos vérvétel, és minden további ez után magától jött már.

Én azért adnék még teret, hogy legyen sztori, még több, mint most. És azért jobbra nyitnék, hogy a tömeg a helyére billenjen. Hát, így valahogy.

:) A legelején, ahogy ránéztem. Olyan steril, meg rendezett, meg mintha vállba adnák, vagy nem is tudom hova. Alapvetően ez volt az észrevételem. Egy nem avatottnak pedig, hogy ilyen a kéztartás, az fel sem tűnik, de egy avatottnak kell szerintem látnia akkor a hüvelykujjból is, hogy nem orvos bök. És látható az is, hogy fém eszközről van szó. Ami nekem amúgy filmes kellék, az én megközelítésemben ez a szép üveg injekció jobb választás egy ilyen fotóhoz mint a műanyag társa. Szóval erény. Nyilván, más módon is meg lehet vágni, mint amit mutattam, hogy jobban hozza ezeket a finomságokat is. Jó lenne látni az eredeti fotót is persze, hogy mit lehet vele kezdeni.
No, ma is tanultam valamit, még ha nem is fogom használni e tudást :)

Te, de hol jön neked a képbe a védőnő? Ha nem magadnak adod be, nem így tartod a kezed, egyszerűen egy védőnőnek ez a beadási mód kényelmetlen lenne, nem áll kézre. Ráadásul ilyen fém eszközzel nem dolgoznak, eldobhatót használnak, ez a tradicionális eszköz becsempészi akár Csáth Gézát is, azt a kort, ha akarom.

Nem azt mondom hogy ez a jó, hanem azt próbáltam illusztrálni, hogy lehetne elmozdulni a védőnői feladatoktól a függőség felé ezen a képen.

A kéz amúgy ott van, felismerhető, hogy nem robot, de lehetne az is, mert nem annyira játszik, ahogy ebben a szituban nem is játszik, csak egy eszköz a cél eléréséhez. A tű játszik, meg az anyag játszik, azok lesznek a cselekvők, nem a kéz - még ha ez furán is hangzik. Mozgásba kell hozni valahogy a tűt, ami egy statikus képen nem könnyű, de most így az irány, és a háttér rásegít talán kicsit. Ha ezeket kisúlyozgatod, szerintem nehezen fog menni. És ja, nem gondoltam rá, de tényleg, lenyom. Az átlós szerkesztés is dinamikusabb irány, ilyenek.

OK, István, meghagytad a szúrást, de levágtad a cselekvést, a kezeket, amik eleve erősebben voltak vágra a kelleténél, és mindezt aztán levitted a kép aljára. Ez így jó?

Én valami ilyesmire gondolok, nem erre, hanem hogy ilyen irány fele lehetne keresni a megoldást - hangsúlyozom, a fenti alapképből, és mint függőség témakörben.

Na, bocs ha sok vagyok megint, mostanában ráérek :)

Hát, pedig éppen ez az Zsolt, hogy én nem követném ennyire a szabályokat ebben az esetben, mint amennyire most ez követi. Ha függőség, akkor szerintem ezt valahogy ki kellene billenteni az általad is sokat emlegetett komfortzónából. Nem jó irány szerintem a kiegyensúlyozás, mert az itt az ellátást erősíti, a doktornéni tevékenységét. Ebből az alapanyagból hogy függőség fele menjünk, szerintem egy mód mutatkozik, az pedig a vágás, oké, esetleg forgatás (de abból is vágni fog).
Ne de a duma helyett mindjárt megvágom, és mutatom mire gondolok.

Nem István, de néha elfeledkezel arról, hogy nem a szabályok készítik a képet és nem a szabályokért készítjük a képet, valamint hogy van tömegelhelyezés is, ami éppoly fontos, mint a tartalmi vagy formai részek. Ezért szólok, ha úgy érzem, ez felmerül.

Ha lenne pici még fenn és pici még lenn, akkor talán én sem vágnám oldalra. De szerintem a hosszú bal rész azért felesleges, mert nem elég hosszú hozzá, hogy kiderüljön milyen testrész ez. Sem formailag, sem tartalmilag nem tesz a képhez. Viszont mögötte az a rácsozat meg már ront és a térérzet arra jó most, hogy úgy érezzük, ferde a kép. Ha vertikálisan tágítunk a terén, talán nem a szúrás lesz a fontos, hanem az ellátás érzete, ezt nem tudtam kipróbálni... lehet, hogy úgy jobb lenne.

Annyit még elmondanék, hogy amikor ilyen véleményt írok, mindig előtte kihozom magamnak a képet, és módosítom, mert nem vagyok elég jó képzeletben, és ha hirtelen azt érzem, hogy jobb amúgy, akkor mondom csak amit. Nem kekeckedem, megfigyelek, és elmondom. Ha ez zavar Andi, akkor szóljál, nem fogom tenni. Zsolt meg ha az érveim ellenére is ragaszkodik álláspontjához, elfogadom általában, de lelke rajta! :) Berögzül nekem, aztán nézhet :)

Ennél többet semmi esetre se vágnék, sőt, fenn kéne még nekem, és lenn is, meg esetleg jobbra is. Kevéssé legyen körberajzolva az egész, legyen némi környezete is.

Többször visszatértem a vágáshoz, többször vágtam belőle, több nem ment. :)

Ránézésre fáj nekem. Rendszerint elájulok, amikor belém böknek egy ilyet, vagy vért vesznek... Brrrr....
A képből szerintem lehetne vágni.