Kriszta, köszi a hozzászólást! Ilyen lelkiállapotban még inkább takartam volna az arcomat. :)
Ha a fényviszonyokra gondolsz, hát akkor igen, lehet, hogy jobb lenne. A kezemen egészségesnek tűnik a bőr, az arcomon meggyötört, karikák, szürkeség, homlokomon ráncok. Nem tudom milyen lett volna, ha szemből jön a fény, nem felülről/hátulról. Majd kipróbálom. :)

Tudom, hogy ilyen lelkiállapotban a képek nem úgy születnek, mint amikor az ember mindent eltervez előre (legalábbis nálam biztosan nem), de nem tudom megállni, muszáj mondanom, hogy még szebb lenne, ha picit hangsúlyosabb lenne az arc és kevésbé hangsúlyos a kar.

Szándékosan csak a szöveget mutattam, megállja a helyét versnek, szerintem nagyon pontos. - Egyébként nem vagyok Vad Fruttik rajongó, véletlenül hallottam meg tegnap ezt a dalt. :)

Először olvastam, majd megpróbáltam zenét illeszteni hozzá, fejben, mivel nem ismertem e dalt. Nem volt telitalálat, a kettesek meg alig fizetnek valamit! azóta meg:

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe' van.

Konkrétan ez a dal ment a fejemben.

Cím nélkül is beszédes ez a kép, pedig itt az alany nem fog megszólalni! Valamilyen rejtett szerelmi vágyra utaló is van e bágyadtan boruló, borongós tekintetben, ahol a szemlélő szinte sóvárogva epekedik az érinett személy koponyájában való megmártózásra.