Hozzászólások

Itt megint a képnyelv kérdésköre jön elő. Az alapállás az, hogy te tudsz valamit. Vagy érzel valamit. És ezt a valamit ki szeretnéd fejezni. Ennek vannak szintjei. Apám könyveket olvasott. Megmutatod, miket. A kérdés, hogy ebből mi rajzolódik ki annak, aki nem ismer téged és az apád sem. Kor, magasság, életkörülmény, hóbortok, szokások... és a következő szint, hogy mi van veled és apáddal, mi a kettőtök viszonya. és a még következő szint, hogy mi erről a te véleményed.

A fénykép mindig állásfoglalás. Ha nem az, akkor az nem igazán fénykép - tudom, ez kemény, de amikor mondjuk Capára emlékezünk egy képe által, akkor nem csak azt látjuk, hogy a milicista épp elesik, hanem azt is, mit gondolt erről Capa. VAgy Gárdi képei az afgán háborúról. Vélemény is. Állásfoglalás, vallomás. Ezért ha én apámról mesélnék, arról mesélnék, mi van bennem apámtól -ról vagy által.

Igen, minőségre nayon hulladék.
Ha nézed a címeket, szerzőket az kiad egy érdeklődést, egy kort. Ez lehet bárkié persze, nem feltétlen apámé.
Nyilván ehhez kell háttérismeret, ami egyre kevesebbeknek van meg...

ezt érdemes lenne újragombolni, több fénnyel, kevesebb zaj okán, és kitalálni, mitől lesz ez apádé.

Új hozzászólás