Au, te kész vagy, de nagyon. Ha nem lennél...
Eszembe jutott a tanmese a gyermekről, aki hadban állt a világgal, dühös volt és bántott mindenkit, ugrott minden szóra, és akinek apja azt tanácsolta, minden alkalommal verjen be az udvaron álló fatönkbe egy szöget, amikor bántana valakit, és a gyermek verte a szögeket rendületlenül, közben fiatalemberré cseperedett, megtanult apránként uralkodni magán, így egyre kevesebb szöget kellett bevernie, végül egyszer azzal jött, hogy apám, tele van az a farönk, akkor most húzzál ki egy szöget minden alkalommal, amikor valakivel jót cselekszel és a fiatalember így tett, húzkodta ki a szögeket, időközben férfivá lett, az apja öregemberré, mikor végül azt mondta, apám, végleg megváltoztam, jó ember lettem és a fatönk üres, mire az apja odavitte a tönkhöz és megkérdezte, látod azt a sok lyukat, sérülést, azt mind te okoztad, mi ebből a tanulság: akárhogy is igyekszel, a szüleid mindig megtalálják a módját, hogy elbánjanak veled, de legalább lehet közben szerszámokkal játszani. Vagy valami ilyesmi.
AU ez zseniális tanmese, ahogy meg sommázod a végére.... :) De szerzámokkal játszani tényleg jó, az ősöknek meg mindig igaza van, apám is megmondta. :)
Egyébként a mesén túl: jó mozgáskordinációs, finommotorikai edzés, fejlesztés ez a gyerekeknek. Eleinte csak a repedésekbe ütötte, ott ugye nem kellett az indításhoz másik kéz, nem volt sérülésveszély sem.