Zoli, ne ess túlzásokba. Egy szóval se mondtam, hogy ne küldj be akár hét megoldást is a heti feladványokra, mert eluralod a projektet. Azt mondtam, hogy mondvacsináltnak érzek pár megfejtést, és ezen kéne változtatni, hogy maguk a megfejtések legyenek valóban képileg a feladványt lefedőbbek. Ahogy azt sem mondtam, hogy hagyd abba a 365-öt. Azt mondtam, hogy tartsd a határidőt, és ha valami gáz van, ami miatt nem megy épp, szólj. Ha ezeket te túlreagálod, azzal nem tudok mit kezdeni.

Még egy utolsót engedjetek meg: a heti feladat általam történő nem jelölését (ez szörnyű nyelvtanilag, de így benne van minden) azért javasoltam Zsolt felé, mert nem akartam a heti feladványos oldalsávot eluralni azzal, hogy én hét képet tolok bele, míg mások csak egyet. A cél éppen a közösséggel való együttműködés akart lenni itt is.
Zsoltnak igenis valamilyen szinten őrködnie kell a közösségen, és ha nem odavaló dfolgot, embert stb talál akkor kutya kötelessége azt jelezni, cselekednie. Éppen ezt tette, szerintem ebben nincsen semmi probléma. Sőt.

Érdekes, hogy mindig nálam provokálódnak ki ezek a vitás kérdések.
Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyrészt senkivel semmi problémám nincsen. Zsolt álláspontját és igazát is értem, átérzem. Én azon vagyok, hogy amennyire csak lehet betartsak minden szabályt, mert tudom hogy egy ilyen közösség szabályok nélkül nem működik.
Nem szeretnék kivételezési szabályok alá esni, sosem gondoltam azt hogy nekem itt más, vagy több jár mint másoknak (még ha van is aki ezt feltételezte rólam).
Én egyszerűen csak szerettem volna ezt a projektet veletek, mindannyiotokkal végigvinni. Igen, zaklatott napjaim vannak, többfelé lakok stb. de ez a magánproblémám. Ha azonban az életvitelem miatt ez nem fér bele a közösségnek, akkor nem szeretném azt lerombolni, tönkretenni.

Ezzel a szabályalkotósdival, határhúzósdival az a baj, hogy nagyon halvány az a küszöb, ami elválasztja tőlünk sokunktól-látszóteresektől a pedellust, aki egy darab és a legmesszebb álljon tőlem a "tanítvány-mester" kategorizálás, egyáltalán nem erről van szó, most csak a felhasználó-karbantartó viszonyra gondolok. Szóval az a nehéz, hogy észrevenni, hol van ez a küszöb, mert ugye személyes a kapcsolat, ismerjük egymást, tegeződünk meg minden, oda-vissza működik a rendszer, elmondjuk az ötleteinek, kívánságainkat, van, ami alkalmazható és van, ami nem, de mivel minden óhaj tényleg nem váltható valóra itt lép be az alapvetően pozitív személyes nexus rizikója. Értem ezt úgy, hogy legyen példa a facebook. Ott is felhasználók vagyunk és az oldal persze törekszik úgy alakítani magát, hogy minél többeknek jó legyen, de ott nincs meg az a cimbizős alap, hogy beírok a gépházba a Józsinak, hogy te, figyi, nem variálnád át az egyik ikont a másik helyére, mert nekem az úgy jobban kézre állna, hanem elfogadom - kénytelen vagyok elfogadni, hogy olyan, amilyen, van része, ami rám van szabva és van olyan része, ami nem passzol rendesen, de ez van, nem haverom se a Zuckerberg, se senki a stábból. Viszont itt a Látszótéren meg ismerem a Hegyit, ő is engem és ugyan már miért lenne az gond neki, hogy egy kicsit rám szabja az oldalt és a szabályokat? És itt van az a kis küszöb, amit nagyon nehéz megtalálni. Nekem is voltak saraim, csúszásaim, közbejött az élet, nem volt internet, van ez így. Tájékoztattam, mea culpáztam, homlok volt ráncolva, nem egyszer feszegettem türelmi húrokat és nekem is sokszor iszonyat macera tartani a határidőket, de tudom, hogy a kollektíva működése csak így tartható fent és egyben.

De AU, mondhatom máshogy is, és ez nem Zolira, és nem a 365-re igaz csak. Ez bizalom kérdése, elsősorban felém. Van, vagy nincs. Szőke távozása után eleget bizonytalankodtam, meghallgattam ezt is, azt is, amazt is, mert azt hittem, akkor leszek jó pedi, ha mindenkinek megfelelek. De, sajna be kell lássam, ez nem működik, mert mindig lesz, akinek máshogy lenne valami jó, és ha őt kielégítem, akkor meg másnak lesz emiatt rossz. Eklatáns példa erre Bojtár Tamás, aki az ötletet adta ehhez a 365-ös projekthez, majd mikor működni kezdett, látva, hogy itt van élet, a szakkörben meg alig, kilépett ebből, majd az oldalról is eltűnt. Most akkor be kellett volna fejez(tet)nem a 365-öt, hogy neki jó legyen? Szóval arra jutottam, lehet nem nagyon bölcs összegzésként, hogy csinálom a dolgom a legjobb tudásom szerint, ha van vélemény, kritika, meghallgatom, de nem töröm össze kezem-lábam, hogy mindenkinek tessek. Aztán meglátjuk.

Au, van egy rövid, meg egy hosszú válaszom a napi feltöltésre. A rövid: nem. A hosszú: második éve megy a projekt, ugyanazzal a szabállyal. Azért így, mert így van értelme. Ha faliújságot szeretnék, ahol az idő mellékes, akkor persze. De nem azt szeretnék. Az idő fontos tényező. Naponta foglalkozni a fotóval, gyorsan (egy nap) alatt elkészíteni a képet és fel is rakni. Miért? Több válasz is van. Az egyik, hogy aki komolyan akar fejlődni, annak szükséges, hogy rutint szerezzen, és hogy szokja azt, hogy akkor is csinálni kell, amikor épp uncsizik, vagy épp ezer dolga van. Mert 8 év tapasztalása azt mutatja, hogy az emberek 99%-a ott vérzik el, hogy belecsíp valamibe, majd megunja, hetekig felé se néz - tipikus amatőr hiba. A szabályok nem nagyon bonyolultak, és mindenki számára több, mint egy éve ismertek. Ennek ismeretében vág bele. Még egyszer mondom: faliújságra ott a facebook, a saját blog, és az ördög tudja, instagram. Komoly pénzt teszek rá, még nem született olyan, aki facebookon és a többin felnőve gyakorlatot szerzett és jó fotós lett - olyat viszont sokat ismerek, aki estiskolás/látszóteresből vált facebook lájkvadásszá, és el is vitte az ördög.

Én előre mondtam, hogy ha valakinek van gondja, írjon, megbeszéljük, ha nem fér nethez, ha beteg, vagy akármi nem várt történik, van türelmi zóna. De nem változtatok a szabályokon kényelmi okokból akkor, amikor épp a kényelem ellen is megy ki a fuvar. Érted.

A másik kérdés a heti feladvány. Én azért szóltam, mert mondvacsináltnak éreztem, hogy tücsköt-poharat pakoljunk be a hetibe, és javasoltam, hogy legyen magával szigorúbb, ha nincs valóban arra a feladványra illő ötlet, elég egy is hetente. Magánban írtam, mert nem akartam erről tengeri kígyónyi vitát, úgy éreztem, helyesebb, ha ezt ketten beszéljük meg. Ezzel párhuzamosan alakult úgy, hogy akadtak olyanok, akik azt gondolták, hogy elég, ha a cím kábé utal a feladványra, majd a Zsolt kibogozza. Zsolt nem bogozza, mert nem ez a dolga. Ezért írt Zsolt az üzenőfalra, mert remélte, ott olvassák, értik, slusszpassz, öröm, bódottá. Ezt Zoli félreértelmezte, és ha jól értem, mivel szóltam, így a döntése az, hogy nem jelöli a heti feladványt, csinálja, ahogy csinálja, kész. Szerintem egyszerűbb lenne ugyan a viták helyett azt a minimális dolgot megtenni, hogy odaírom a megjegyzésbe, hogy ez a heti feladványra megy, de lehet, hogy rosszul gondolom.

Én sajnálnám, ha a szabálykövetés fontosabbá válna a közös élménynél, még ha én csak nézelődöm is. Mindkét fél érveit elfogadva úgy látom, lehetne azért találni közös megoldást. Olyat, ami Zsolt két alapszabályát betartva (minden nap készüljön egy kép, minden nap kerüljön föl egy kép) megoldja Nyözö technikai és azért szerintem méltányolható életviteli problémáit is:

Legyen egy pufferterület és időtáv (mondjuk egy hét), ami segít a torlódások és hiányok kiegyenlítésében. Ez azzal jár, hogy elsőre lesz egy idő Zolinak, ami kimarad (miközben minden nap készít egy-egy képet), majd amikor összegyűlt elég kép, és épp van ideje és technikája, felrakja az elsőt (illetve akár az összeset valami köztes területre, amit egyszerű eszközzel is elér, pl. okostelefonnal). Innentől minden nap felrak egy következő képet. Miközben minden nap készít is egyet. Zsolt és mi minden nap (az első hét kivételével) kapunk egy képet, Zolinak nem kell mindennap leszednie az elkészült képet, illetve egy hét után kapkodva felrakni egyszerre hét képet, hogy behozza a lemaradást. Mindenki boldog. Semmit nem kell változtatni se a szabályokon, se az oldal működésén. Persze lehet ezt is kifogásolni, de minek, az élmény mindhárom szereplőnek (fotós, pedus, néző) kb. ugyanaz.

A hét képéhez: szerintem egynél több megoldása is lehet, ha Zoli előre nem is tudja, melyik lesz az igazi, attól még megjelölheti, akár az összeset is. Vagy az első sikerültet, majd a rákövetkező még sikerültebbet. Amik meg nem annyira jók, azokat nem jelöli. Ha egyiket sem jelöli, akkor én nem látom, amkor pl. az Álom témát nézegetem egyben, hátha fel tudok rá fűzni valami történetet (végül nem tudtam).

Zoli, ezen a képen sokadjára tetszett meg a belső tükröződő felület, lehet, hogy a lényeg nem is ott bújik meg, hanem egyéb részletekben marad elrejtve, na erre koncentráljunk, s meg lesz a megoldás. Mert az van, csak meg kell találnunk!

Zoli, leírtam, amit gondolok, amit nem írtam le, azt nem gondolom. Ennyi.

Nem kritizáltalak, nem is akartam a szabály ellen szegülni. Sőt, próbálom mondani hogy igyekszem tartani ahol lehet, és én tiszteletben tartom, elismerem a Te munkádat. Igen, mindenki igényeit figyelembe venni nem lehet, én se várnám ezt el. Ha így nem működik neked, és én sem tudom változtatni a dolgokat, akkor egyértelmű mit kell tennem.
Most kicsit úgy látom arra megy ki a fuvar, hogy ha nem megy, akkor inkább ne csináljam, de ezt nem akarod direktbe kimondani. Nem akarok a terhedre lenni.

Zoli, egy Bizottság nóta szövege jutott eszembe. Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A szabályokat nem csak rajtad kérem számon, hanem mindenkin. Amikor elkezdtük, mindenki tartotta is magát hozzá, naponta fotózott, naponta töltött fel, sokan még aznap. Aztán idővel ez lazult. Volt, aki szólt, hogy elutazik, beteg, volt, aki nem.

Az egyéni 365-ös projektjét privát mindenki úgy csinálja, ahogy tudja, akarja. Annak, hogy kép ugyan készül, de nincs feltöltve, semmi értelme. Részben azért, amit írsz is, hogy nekem ez kézimunka (nem úgy, na), és a torlódás durva hibalehetőség is nekem, de főleg azért, mert ha nincs rendszeresség, nincs rutin, nincs fejlődés. Ezt sokszor elmagyaráztam az elmúlt év alatt is, most is, többet nem magyaráznom, aki érti, érti, aki nem, azt sajnálom, de annak nincs helye abban, amit közös 365-nek hívunk. Tényleg nem tudom ennél jobban láttatni, megértetni.

Amit írok most, az nem csak a 365-re igaz. Több, mint 8 éve megy ez a közösség, estiskola, később látszótér néven. Kitaláltuk valahogy, ahogy értelmét láttuk. Mindig voltak kritikák, ötletek, amiből sok mindent beépítettünk. Én is követtem el hibákat. Például, hogy hagytam feltorlódni a szakköri elemzést. Igyekszem korrigálni. De a legnagyobb hibát ott és akkor követtem el, amikor azt gondoltam, hogy ennek a közösségnek mindenki számára jónak, elfogadhatónak kell lennie, és elkezdtem mindenki minden véleményét megfontolni, kiszolgálni akarni, megvalósítani. És ez hiba volt. Csak azt kell és szabad elfogadnom, ami építi és előre viszi azt, amit kitaláltam, mindent, ami ellene megy, vagy ami az alapjait rendezné át, köszönettel ugyan, de figyelmen kívül kell hagyjam. Mert a végén eljutunk oda, hogy mindenki mindent kritizál, mindenkinek mindenhez van egy jobb ötlete, az oldal már másról se szól, mint az ötletekről, közben a képek nem készülnek, a leckék nincsenek meg, kommentelés nincs, reakció az elemzésre nincs - szóval eljutottunk oda, hogy ami mindenkinek jó akar lenni, az senkinek se lesz elég jó, és ami a lényeg, én magam sem érzem már a magaménak és nem érzem jól benne magam. Na, ennek vége, mert értelmetlen.

Ősztől, azaz jövő héttől visszatérnek a csillagok az elemzéshez, az osztályokat én magam szubjektíve fogom eldönteni, kit hol érzek épp, hogy tart, elemzek, napi szinten, és tartom magam a szabályokhoz és ezt elvárom a tagoktól is. Akinek ez nem fekszik, aki nem tud ezzel együtt mozogni, sajnos az el fog menni. Aki marad, azzal talán koncentráltabb lesz a munka. Én is vagyok annyira önző, hogy azt mondjam, nekem is jár, hogy örömem leljem ebben és ne a bosszúságot. Szóval ennyi.

Mint ahogy a kezdésnél is írtam, ezzel is zárom: a szavaim nem csak neked szólnak. A HetiHegyi erről fog szólni a hétvégén. Ha valakinek valami nem megy, és nem akar erőfeszítést tenni, az legjobb, ha elengedi ezt. Neki is, nekem is. Aki dolgozik ezzel, arra igyekszem maximálisan figyelni, segíteni. Többet nem tudok ígérni és nem is akarok.

Zsolt, értem. Természetesen a szabály egyszerű én se azt mondtam hogy nem értem. Értesz? :)
Nekem gyakran a fényképezőgépen gyűlik és ragad több napnyi kép, és ez eddig is mindig így volt. Nem hivatásom, nem ez tölti ki a napjaim jelentős részét, csak szeretem csinálni. Ha ez a Látszótér szabályainak ellentmond akkor erre kell megoldást találni/találnunk. Nyilván nem egy egész közösségnek kell alkalmazkodni az én dolgaimhoz. Itt pedig mivel csomó mindent kézzel csinálsz, és nem egy kattintással engeded vagy nem engeded ki az oldalra az alkotók által feltett tartalmakat ez fokozottan igaz. Mi a megoldás?

Nem vagyunk egyformák. Egyszerűen nem minden napba fér bele, hogy aznap még leszedjem a képeket, kiválogassam, stb. Amikor kiürül a nap éjfél előtt, akkor sokszor örülök hogy még élek. Sokszor ez rajtam múlik ez igaz, sokszor pedig nem. Tegnap pl. szerencsére volt annyi helyem (de van amikor nincs), hogy letegyem az asztalra a technikát, és még maradt annyi bennem hogy átküldjem ezt a képet. Igen, nincs rajta az hogy heti feladvány megoldás, mert ez a hét első napja, és ez a téma igencsak érdekes -- biztosan nem ez rá a legjobb megközelítés.

Múlt héten egy k..t nem nagy, nem négyzetes, nem kerek, nem extralapos USB kábelt (ez már tisztára PomPom áthallásos amúgy) hajkurásztam napokon át, mert az enyémnek megtört a nyaka a hátizsákban. És nem, nem volt opció a kártyaolvasó, mert CF-et már alig tud valami fogadni, mindenhol SD van.

Zoli, én nem tolok semmit sehová. A 365, immár második turnusában a szabályok nem nagyon bonyolultak. Naponta készíteni képet, azt naponta fel is tölteni, aznap, vagy másnap legkésőbb. Ha valakinek gondja akad, mert elutazik, beteg, nincs netje stb, akkor szól nekem. Gerlei kitalálta magának, hogy ő heti egy képet csinál, mert ő azt a tempót bírja, tölti is a szakkörbe. Olyan opció nincs, hogy naponta készít valaki képet, de csak hetente tölti fel. Gondja bárkinek lehet, egyszer, kétszer, ötször. Akinek állandó gondja van, az nem az én problémám. Ami a heti feladványt illeti, oldalsávban ott van, mit kérek. Ennél azt se tudom egyszerűbbé tenni számotokra. de nincs varázsgömböm sem. Az, hogy heti egy vagy heti hét, szabad döntés.

Zsolt, olvasom. Ezt ugyan csak ma reggel.
1. Késések: nem fogom magyarázgatni, mert akkor az lesz a baj, hogy mentegetődzés, stb. tehát visszatolod rám, meg másokisélnek, stbi. Ennek nincs értelme, parttalan vita. El kellene hinned, hogy NEM célom a direkt szivatásod.
2. Annó én úgy gondoltam, hogy a hét fotóit igyekszem a heti feladatra építeni. Akkor nem volt még ez ennyire kiemelve. Múlt héten írtál magánban, hogy ne eröltessek már mindent bele, mert pl. a tó nem álmodik szivattyút, stb. Ezt még Zoé is leírta ugyanígy, de kommentben. Akkor elmondtam neked, hogy igen, igazad/igazatok van, és én se szeretném a többiek elől elfoglalni ezt a sávot, tehát inkább nem fogom ezt jelölni. :) végülis a képen ha nem látni, ha odaillik, akkor nem illik oda.

Zoli, újból leírom, bár láthatóan nem olvasod a kommentet és az oldalsávban az üzenőfalat sem. De hátha eljut hozzád is. HA nem jelölöd, hogy egy kép heti feladványba megy, nem teszem oda magamtól.