Ezeket a már képtől eltávolodott, de mégis a 365-ös projekthez kötődő eszmecserékre csináltam annó egy fórumtopicot. Ha gondoljátok használjuk, ha meg felesleges úgyis elhal magától, nem akarom túlreklámozni. Itt van ni: http://latszoter.hu/forum/365-traccsparty

Elnézést hogy beleszólok. :) többedik 365 projektem, és ismerem ezt a napi ugyanakkor ugyanott érzést, amikor már nem találsz témát, mert neked minden megszokott.
Nem véletlen a kiemelés, mert itt a kulcsa a dolognak, hogy ha másoknak is meg akarod mutatni ezt a világot, ha nem csak magadnak dokumentálsz, hanem megmutatod a világot másoknak, a te szemeddel, akkor érdekessé válhatnak a megszokott dolgaid, megtalálhatod az ízét a hétköznapoknak...

A másik: a 30 nap vízválasztó. Ilyenkor jön egy mélypont amin ha átjutsz beépül a napjaidba, és már nem feladat lesz a kép, és nem kell keresni a képet, hanem rutin, és jön magától. Máris más lesz az íze, figyeld meg majd ezt szerintem mindenkinél lehet látni.

Sok nagyon jó minimalista kompozíciód van, és van néhány, mint ez is, amiből egy-egy elég, ha indokolt, de épp az a nehéz ezzel, hogy megtaláld, mikor indokolt ennyire szélsőségesen komponálni, mert azért ez a nézőnek kihívás, és ha nem ugrik be az, hogy aha, ezt így és csak így, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban szükségszerű-e az ilyen dekomponálás. Na ezt elmagyarázni nem tudom, én se érzem mindig biztosan, de ha sok van belőle, az... na.

Zsuzsa, magam is ezzel a monotóniával küzdök, más okból, főképp, mert ritkán mozdulok ki itthonról, ezért az a környezet a terepem, amiben élek. És azt meg túl sokat látom, hogy képként újraértelmezzem. Értem én Jánost, a témaválasztásai többnyire jók, na, azt hiszem ő is érti, hogy miért mondtam, hogy megúszás kompozíció. :) Ugye?

Köszi Zsuzsa, közben már megvilágosodtam Zsolt mit és miért mondott, de így már általad is világosabb lett a 'kép'.

Amit Zsolt ír a képeidről - ezen már én is elgondolkodtam...
Azzal, hogy leírtad a miérteket, sok minden világossá vált: Az ember (lánya is) akarva akaratlanul belülről fényképez.
Zsolt! Az a monotónia, ami János mindennapjait jellemzi, szükségszerűen valahol meg kell, hogy jelenjen a képein. Lehetne máshogy is, neki így.
János! Amit én hallok ki Zsolt soraiból, és olvasva válaszodat, szerintem te nem, az az egyhangú komponálási módra vonatkozik. (Bár lehet, én nem jól értelmezem.) Szerintem nem a témát, hanem a komponálást kellene kicsit újragondolnod.
Nekem például, ha látok 365 épületrészlet-fotót, az egyáltalán nem unalmas, ha van bennük valami kis plusz, valami más, ami megkülönbözteti őket egymástól.
Kitartást és szép fényeket:)
Zs

Hm, jogos, elnézést kerék.

Akkor valamit félreértettél. A problémám a képszerkesztéssel van, nem a témával.

Értem, köszi, hogy szóltál.
Elmondom miből áll (minden hétközi) a napom.
Reggel bevonatozom a városba, majd busszal tovább az irodába (13.ker). Az irodában ülök 8,5 órát, majd haza megyek ugyanazon az útvonalon, minden nap mindig ugyanakkor. Hazaérve a kertet vagy az udvart rendezem, hogy nézzen ki végre valahogy, majd este 9 körül beérek és fürdök, eszek, fekszek.
Ne vedd panaszkodásnak, de ebben a monotonitásban nehéz meglátni dolgokat. Fényképezhetek kerti ásós képeket is akkor az lesz az unalmas, hogy mindig a kertet fotózom. Persze biztos nem vagyok egyedül, ezzel a helyzettel. Tényleg nem panasz akar ez lenni, jelenleg erre van 'erőm', kapacitásom. Innen nézve értem amit (azt hiszem) Mészáros István írt a projektről, hogy őt behatárolná ez, és 'unalmas' képeket készítene.
Majd kitalálok valamit.

Macika, ha a huszonharmadik kép szól arról, hogy a kép aljára szerkesztesz valamit, a többi rész meg szinte homogén, az komponálásban a megúszásra játszás kategóriája. Boccccs.