Budapest, 2008.10.03.
Most olvasom a kommentet, elemzés után, hogy a modell színész, tehát Sándor, plusz zseniális az, hogy ez is átjön, a szakma mesteri megjelenése.
Budapest, 2008.10.03.
Sándor, megérkeztünk! Ez a legerősebb kép a három közül, itt minden együtt van, a lány a macskával, a lány gesztusa, ahogy figyeli a macskát, mintha egy lakásszínház előadásán lennénk valami Ionescu darabban. Jók a kád szélén hagyott tárgyak is, a borotva ritmusválasza a szoknyára, a kupakok rendje, szóval azt kell mondjam, hogy ez az a világ, így, portréban, amiben én el tudnék merülni, élvezettel nézegetnék Sándor-portrékat még ebben a gesztusban. (hegyi)
értékelés:
Most olvasom a kommentet, elemzés után, hogy a modell színész, tehát Sándor, plusz zseniális az, hogy ez is átjön, a szakma mesteri megjelenése.
Tamás, Zoltán, köszönöm.
Zoltán, igen nagy öröm, hogy hozzászólásodban többször előfordul a „mosoly” szó, meg a „kedves lány” kifejezés. Úgy érzem, ebben a reflexióban a kép eléri célját. A kádas ötlet igazából a kedves lány (Bánfalvi Eszter, a Nemzeti Színház fiatal színésze) ötlete volt, én csak ezt a kerek-rendes kompozíciót adtam hozzá, mellyel a népmesék kerek-rendes színhelyeire akartam utalni az egyébként nagyon urbánus történetben.
Zseniális, valahogy jó nézni, és közben önkéntelenül mosolyog az ember. Eleinte a finom képi humoron, aztán elgondolkoztatóan, de végig ott marad egy belső mosoly az emberben. Nem tudom hol van ennek a titka -- bizonyára ezért sem fogok tudnék ilyet csinálni -- de a hatást érzem. :)
Nyilván maga a helyzet is kissé abszurd, egy kedves lány és a macska a kádban azért nem mindennapi dolog, már csak a macskák viszonyát tekintve a vízzel.
A lány alakja nagyon hangsúlyos, kimondottan kedves. Ugyan most csendben szemlélődik, de amúgy jó lehet vele pl. békésen teázni a reggeli napfényben. :) Minden gesztusával a cicára figyel, a karja íve, a tekintete. Mintha szeretne macska lenni... És itt elgondolkoztat a dolog, mert miért szeretné ezt vajon? És Eszter vajon a lány, vagy a macska? Vagy mindkettő: kicsit már összefortak, kiegészítik egymást.
A perspektíva, ez a torzított, de mégis átélhető, megtekert tér tenné ezt? Részben bizonyára, mert pl. a lány lábfejét már-már irreálisan széthúzta, mert a kádból egy nagy vigyorgó arcot formál, ami szinte lenyeli?
Érdekes ez a folytott színvilág, szinte látom ahogy a vörösben a szaturáció lecsúszik, de az a rózsaszín azért marad... Annyira marad, hogy odavisz a kép széléhez, és...
...és itt kitör belőlem a gyerek: azt hiszem a következő képen valaki megnyitja a zuhanyt, és nagy visitozás, ugrás és kergetődzés lesz belőle, állvány feldől, stb. :) Legalábbis ha a hölgyet ismerném, és tudnám hogy kedveli az ilyesfajta gyerekes tréfát, én biz' megnyitnám, aztán menekülnék... Lehet még mindig idétlen tízéves vagyok? :)
Utána meg tényleg jólesik egy forró béketea...
Köszönöm, Zsolt. 2008 ösze - 2009 tavasza volt az az időszak, mikor ezeket a pano-portrékat csináltam, nekem is ez a legkedvesebb darabja. Nagy élmény és öröm volt a három fiatal hölggyel együtt dolgozni. Anna lányom volt a másik és Pető Kata (a Schauspielhaus Graz művésze) a harmadik.