A kép tévesen értelmezve került a portré leckébe, mert a modell személyiségéről, egyedi vonásairól semmit sem mesél. Jó esetben a zsáner - hiszen igyekszik jellemzően a síró gyereket ábrázolni; rosszabb esetben a giccs leckét oldja meg, emlékeztetnék Jeff Koons világára. Túlélesített, glamour effekt, miközben mindezzel tökéletesen sikerült hiteltelenné tenni azt, ami a történet kiinduló pontja, nevezetesen, hogy valami baja van a gyereknek, amiért sír. Ráadásul, ha már glamour és giccs, akkor tessen befejezni rendesen, akkor a bőrt is rendbe kell hozni, mert zavarba ejtő most, hogy a haj, a szemek fel vannak turbózva, a bőr meg közel a természeteshez, mintha nem lett volna idő befejezni az elkezdett habosítást. Attila, ezen mintha egyszer már túlléptünk volna. (hegyi)