A ritmus jó, és a meglátás is, és nyilván, aki odatette a kakast, nem gondolt a kompozícióval, ezért nem kaptuk tálcán a megoldást, vagyis meg kell keresni a formákat, azokat tömeggé alakítani fejben és ezeket a tömegeket kell elhelyezni, ahogy lehet a képkivágással, a kamera nézőszögével és nézőpontjával. A kakas a padhoz képest eltoltan helyezkedik el. Ez adja, hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert így egyensúlytalanná válik. Ezért belevetted az ablak keret egy darabját, nem rossz ötlet, de látod, az is jobbra visz, vagyis a teljes tömeg fut ki jobbra. Mi húzza vissza? Legfeljebb a kosz a falon. Elég ez tömegben? Nem. Tehát megfontolandó, hogy kell-e a teljes pad? Persze nem tudom, mert nem ismerem a helyszínt, hogy mi volt jobbra, de elvileg az a fontos, hogy kezdj el, mint egy kétkarú mérlegen, egyensúlyozni. Kitolva balra a padot az a tömeg szélre kerül és lehet keresni az ellenpontot. A kakas beljebb jön, ha nem is középre, de egészségesebb távra a képhatártól. És értelmezhetően be lehet tenni az ablak részét is. Így ez vázlat, rögzítése, hogy oda vissza kell menni. Vinni modellt, egy nagy kék vagy piros kabátban, odaültetni a padra és máris megoldódik a probléma. Vagy nem ültetni, hanem ráállítani, még jobb. A dolgok a legritkább esetben jók úgy, ahogy a jósors véletlenül összerendezte. A rendezés feladata a fotósé, és hogy mennyire hagyja lebukni, hogy rendezett, ennek függvénye, hogy a szociofotótól a mondjuk csendéletig terjedő skálán hol fog elhelyezkedni. De vegytiszta véletlen nincs. (hegyi)