Hahó.
Mai verses adásomhoz e bóbitás képed választottam kedvcsinálónak.
Hogy miért? Gyere, és hallgasd Te is, akkor megtudod!
:)
Köszi.

Sziasztok! Köszönöm a hozzászólásokat.

Ágnes, jól esik, hogy ezt mondod. Lehet, hogy küldök még ilyen szösszeneteket. Régi írásokat nem bolygatnék - ahogy Anita írja, már elvékonyodtak azok szálak, azt hiszem, inkább hagyom őket békében nyugodni magamban.

István, János, azért küldtem ebbe a leckébe a képet, mert nagyon megfogott, ahogy a lemenő nap fényénél láthatóvá vált ez az izgalmas, amúgy szinte láthatatlan pókhálószövevény a pitypangok között.

A cím és az egysoros jóval később jött, a képet nézegetve kerültem ebbe a borongós-visszatekintős hangulatba. Majdnem az Idő leckébe küldtem, de nem voltam benne biztos, hogy más is látja, amit én.

Pontos képi megfogalmazás, tökéletes leirat. Kriszta, te nem szoktál írni? Úgy értem gondolatokat, történeteket, novellákat, esetleg verseket. Szerintem menne neked. Ha igen, akkor kérjük őket beküldeni :)

Na bumm... a gyermekláncfű eszembe sem jutott.. :( persze innen nézve értem is...
Az arányhoz fűzve talán a 2:3 arány azért is lenne jobb, mert a horizont feletti részből bátran lehetett volna többet mutatni, szerintem..

János, a pitypang más néven gyermekláncfű. Szerintem a címadás egy kis játék is, áthallás amarra :) A leláncoltság szinonímájának érzem a rabságot, és itt ezt hallottam meg - ezért engem nem zavar például a szó konkrétumában a súlyoktól csörgő hallomás vagy látomás.

Ha lehet még kicsit pazarolni a biteket, és bolyongani a konkrétumoktól távoleső világ partjain :))
a "lekötözve" lehetne egy alternatíva, hiszen a fonálhoz lényegesen több köze van, de akkor elveszítené az említett könnyed játékot. Mert azért ez egy finom, és könnyed valami a fotón, és a lánc szó úgy tart neki ellen, ahogy a képen is a pókfonál a kopaszodó bóbitának... Jut eszembe, lehet, hogy ez éppen az idő ellen hat, az elmúlás ellen tartanak az ökörnyálak - el ne fújja a szél a maradékot. Szerintem nagyon finom, nagyon érzékeny észrevétel...

A fotós megolások... persze, azt hagyom a szakavatottabbakra, én is kíváncsi vagyok, mint mindig. :) De a szokatlan arányok ellenére nálam működik ez a kép.

A címet a képet és a leírást nem érzem összhangban. A leláncolva nekem a maradandó fogva tartást ad, míg a kép és a leírás már nem. A leírás viszont teljesen jól adja a képet és fordítva, amolyan még meglévő de illékony forma ez, ami bármikor megszakadhat.
Valahogy a leláncolva, számomra túl erős..
A képről: felét elmondtam, másik fele: valóban, ahogy István is írja, ebbe a leckébe talán kevésbé erős. Kevésbé érvényesülnek a fények-árnyékok játékai. Először azt éreztem, hogy a pitypang már túl szélre került, de ezt a láncok jól ellensúlyozzák és így azt az érzetet keltik, mintha a pitypang távozna, de visszatartják...
Aztán rájöttem, hogy inkább az arány ami nekem "lapos".

üdv,

Számomra a fotó érdekes, és finom megközelítése a múlandóságnak. Viszont a fotó erényei mellett is a leckebesorolást nem érzem erősnek.
Különösen magávalragadó, hogy a leláncoltság fikciója hogyan hat rám: úgy érzem, a képi egyensúlyt is a helyén tudja tartani.