Brigi, remélem, hogy kiderült, és Zsolt elemzése is rámutatott, hogy értékesnek (mondhatom nyugodtan többesszámban) tartjuk amit készítesz. Ezen túl ismerősöddel ellentétben én például egyáltalán nem látlak csúnyának sem a fotón. De ahogy írod, sokkal több, és sokkal fontosabb rétegek vannak itt, mint a puszta külsőség. Leírtam, pl. számomra sokmindenről nagyon jól mesél a fotód. Zsolt elemzésében is mélyen meghajolt, úgy érzem. Példájában az egyenes hangú éneklés telibetalált nálam (Imádom pl. Astrud Gilberto-t, nekem ő ugrik be pl, ha erről az egyenes énekről beszélnek: http://youtu.be/UJkxFhFRFDA :) Szóval a szememben ez igen szép dicséret.
A fekete gyöngy - tahiti gyöngy is a ritka kincsek szimbóluma... Nem az, mint a fekete bárány - szerintem ezzel keverted össze...

Jónás Imre napközis tanárbácsi pedig bizonyára csak úgy volt, mint ahogy bárki más. Azt mondta Neked, amit hallott magáról. Ebben is biztos vagyok. Csak Te extra érzékeny lehetsz. Ha viszont ennyire komoly a bizonytalansági faktorod (még az enyémnél is olyanabb,pedig az nagy szó :) akkor csak azt tudom, hogy megpróbálok mindig érthető maradni, nehogy a gondolatárnyak megtévesszenek! Szóval valahogy így: amit csinálsz, az fantasztikus! :)

No és Berecz Istvánnak láttam már másutt is a kapahumorát. Bár nem ismerem őt, de biztos vagyok benne, hogy nem bántani akart, csak erre járt, és egyszerűen felszúrta a tekintet a fotón. Ezt az átható tekintetet érezte ő horrorisztikusnak. Én elszántnak. De fontos az is, amit nemrég Zsolt mondott Attilának azt hiszem, hogy bárki bármit mond itt, az nem a személynek szól, hanem a fotónak, amit az közvetít. Ezt el kell távolítani egymástól, és igaz, ez nagyon nehéz, főleg önportréknál. De bizonyára ebben van a lenyűgöző ereje is, ahogy visszahat az emberre...

No, nem tudom, hogy feleslegesen pazarlom-e a bájtokat, mert mindez egyértelmű volt számodra, én úgy éreztem, jobb ha összefoglalom... :)

Akkor tessen valahol meghallgatni Katona Kláritól a Fekete gyöngy című számot.

Hú, és énekelni még nem is hallottatok ;)

Köszönöm :)

Érdekes ennek a képnek a története.
Ez egy nagyobb színes képből lett kivágva, és ilyenné téve. Valahogy éppen ez a változat fogott meg.
Aztán Blogoltam... mire valaki megkérdezte, hogy miért teszek fel olyan képet, amin csúnya vagyok?
Nekem annyival több volt, minthogy csúnya...
Ezért tettem fel ide is...
Aztán jött ez a horror, és napokig esténként az járt a fejemben, hogy a páromat miért nem zavarja, hogy egy horrorral van körülvéve?
És akkor jön itt ez a fekete gyöngy, ami csak arra jó, hogy éppen másmilyen legyen...
Egyszer egy Jónás Imre nevű napközis tanárom azt mondta az anyámnak, hogy: "Brigitta nagyon tehetséges, csak nem tudom, hogy miben"
Sokáig azt hittem, hogy ez valami jót jelent, hogy valamilyen vagyok, nagyon...
Mostra már csak azt gondolom, hogy ironikus volt a bácsi, és semmit sem vagyok képes tökéletesen...
Ezt, és a Görcs című képet nem az eddigi gépemmel fotóztam. Nem tudok vele éles képet készíteni :( Véletlen a szemcse...

Igen!!! :)

Sándor, gondolataid mentén elindulva, a magaméit nem ellenébe, hanem mellé téve:
én a papírlapot (asztallapot?) kvázi természetesnek kezeltem, azt gondoltam, hogy az adta magát. Az alsó megvilágításból most ott az orr alatt és száj környékén van a legtöbb fény, de a szem a mélyreható tekintetével és az erős kontrasztjával bevonzza a tekintetem mindig. Az árnyak finomnak tetszenek, nem mélyen drámaiak még nekem (pontosabban máshol van ez az érzékhatárom talán) Az orr környékén érzékelhető leginkább árnyék, de a szem és annak környéke megvilágításban van. Számomra a két világos rész dolgozik most az arcon: a megvilágított száj hordozza az említett drámát, és a tekintet az erőt.

A fehér sarkocskára én is többször odapillantottam, de én még nem tanultam meg jól látni, még a gondolataim eltérítik a szemem. Azaz tényleg, az a sarok ellene dolgozik a többinek. Talán utómunkával lehetne enyhíteni a hatást.

Bárhogyan is, számomra nagyon beszédesek Brigi fotói. Persze, a leképezés és az egyéni értelmezés bennem ugyanúgy megtörténik mint bárki másban. De nem tagadom, a finom rezdülések birodalmában a kis eltérés már nagy kilengést is eredményezhet az inga végén! :)

(És hajrá Brigi!:))

A papírlap jobbra, alul - miközben kicsit zavaró a szögletes formájával - ugyanakkor döntő hatással van az egész képre, hiszen a róla reflektált fény világítja meg alulról az arcot, drámaivá téve ezzel a jelenetet. Egyuttal érdekes tükröződést ad a szemben.

((( Ez a horror szó úgy került ide, hogy B.Pista linkje alatt egy japán horror van :)))

Szó sincs horrorról. Drámáról inkább. A cserepes ajak ugyanolyan erős üzenet, mint egyik első képeden a munkától elgyötört kéz volt. A hatást alátámasztja az alulról jövő világítás. Gratulálok. A jobb alsó sarokban a papírlap (?) ellene dolgozik a képnek.

A száraz ajkak sokmindenről árulkodhatnak. A valóságos okán túl mindenképen egy tikkadtságot, elgyötörtséget üzen számomra. Az enyhén alápozicionált helyzet és az ebből adódó felfele tekintet - amely a szememet találja - szóval mindez számomra üzenet, mégpedig az önpozícionálásé, és az elszántságé. Fontos, hogy nem dühödt, hanem határozott! Mint aki tudja, hogy meg fogja csinálni, és engem kutat, hogy elhiszem-e. Én elhiszem. Azaz semmi esetre sem horrort üzen ez a fotó nekem!

Szép, vidám,hangulatos akár: http://www.youtube.com/watch?v=e9Z-MOqAv...

Több drámai részletet láttam eddig itt a Látszótéren Rólad, és ez az önportré erős kontrasztjával, nyílt tekintetével, nekem most elszántságot sugall.

Sok mindenről mesél a tekinteted, a kedves arc szeretetet kérő tekintete, miközben ott vannak a kemény kontrasztok, meg a rideg valóság... Nem ismerlek, csak távolról nézlek: fényév távolságból, mégis van valami amitől közelinek, bensőségesnek tűnik a kép. :)
Remélem majd közelebb ülsz, szépen apránként, amolyan megszelídítősen. :)