Köszönöm az elemzést és a hozzászólásokat!
Csaba: semmiképpen se hátra akarok menni!:)
Dávid: ez a Spongya nekem már egy örök darab és hihetetlen jól tartja magát:) A Poladroidba meg nem tudtam még filmet szereni...sajnos. Amúgy van egy tesója is, csak az másnál van:)

Szia Éva!

Jó-jó! Na de mi van a Polával?
A vidám merevvé tépett befáradt Spongyáért jár még egy + :)

Szia!

Nekem ez a kép nagyon tetszik, egyszerű és jól nézel ki rajta.
A könyvek-tudás fojtogató nehézségén kívül, amit szerencsére kissé ellensúlyoz a fény és Spongyabob, nekem más nem jutott eszembe.
Persze az előttem szólókkal is egyet kell hogy értsek. :D

Lehet nem illik elpoénkodni egy ilyen dolgot, de:
Hogy merre menj azt én se tudom, csak azt hogy merre ne menj, hátra semmiképpen.

Sziasztok!
Igazából nem gondolkodtam azon, hogy mi merre legyen, csak annyit, hogy most megcsinálom ezt a leckét:) Tehát nem rendeztem át a szobát vagy ilyesmi, minden ilyen szokott lenni nap mint nap. Még az a szegény Spongya is nap mint nap dől, akit nem tudok stabilan megállítani, de ezt egy kicsit hosszú lenne leírni, hogy miért:)
A pózon sem gondolkodtam túl sokat, beállítottam a fényképezőgépet, használtam az önkioldót és futottam vissza az ágyra. Csináltam egy pár variációt, de szerintem ez lett a legjobb. Sajnos kreatívabb nem jutott az eszembe, így maradt a fenntebb leírt variáció.
István, amúgy tök jókat írsz! Teljes mértékben igaz rám amiket írtál: megvan bennem a precizitás és szorongásra való hajlam, ami most úgy látszik teljesen átjött. Szenvedek is ettől rendesen, de ez egy másik történet.
Igen, mennék már, csinálnám már, de nem tudom mit és hogyan.:(

Van itt valami precizitás és tettrekészség is, de kis szorongást is érzek abból ahogy és ahol ülsz. A középre rendezett, szemből fotózott fotó, a zárt, szimetrikus testtartás nekem a precizitás, a kéztartás a tettrekészség, és az ágy szélén ücsörgés a szorongás. A fényből véletlen vagy tudatosan kihajolsz (nem tudom, hogy jobb-e úgy vagy sem a fot, csak a tényt írom: kihajolsz)
Ez úgy áll össze nekem, hogy egy nagyon kedves ifjú hölgyet látok, aki leginkább már indulna... hogy hova? azt ő tudja talán...

Igen, Éva kedvesen mosolyogva, nyílt tekintettel néz ránk, uralja a helyzetet. Jópofa milliő, sokat elárul Éváról, a kedvenceiről, és azon keresztül önmagáról...

A betűző napfényt esetleg lehetett volna tompítani picikét, vagy deríteni az előteret, a gép láthatóan nem bírt a dinamikával.

Anita, szerintem Spongyabob azért dől, mert a csiga veszett gyorsan kanyarodik, és minden a legnagyobb rendben csúszik ki a szemei közül. :)