Pádár Ádám adása Diósjenőről.

   "Én így voltam a kis Cézárral, bár ő nem meghalt, 'csak' visszaadtuk menhelyre. Ami valahol rosszabb, mintha meghalt volna. Olyan, mintha szembeköptem volna, hogy elhitetem egy jobb élet reményével, erre visszaküldöm, mint egy gyereket a zaciba..."
   "Andrásnál volt egy macska, akit kedveltem, és egyszer, mikor mentem, nagy volt a csönd, láttam, valami van, András nem mondta sokáig, majd egyszercsak mondta, hogy hát, mégis csak elmondja, hogy Pulika megreccsentette a macskát, és eltemették hátra, de hogy nem akarta mondani, mert hogy szerettem."
   "Rendes vagy Ádám ezzel a temetős dologgal. Végül, is Perec kedvéért átléptél magadon valahol."
   "Az elengedéshez szükséges a bocsánatkérés. Ez így van rendjén."
   "-Azért zseniális hova juttatja az embert egy ilyen trauma... Hajrá Ádám! -Sajnálom, hogy ilyen esemény apropóján kell ezt mondanom, de ez egy nagyon jó adás volt! -Csatlakozom. -Hát tényleg sajnálatos az ok, de dermesztő adás lett, már ha lehet ezt jó értelemben használni."