Cím nélkül

Cím nélkül

Ez a fotó digitális géppel készült egy szalagavató fotózása közben.

Nagyon jó ez a geg, attól, hogy egy pillanatfelvétel, miközben hordozza az esküvői fotó minden manifesztumát. Szépen túl van világítva, az egész a maga konkrétsága mellett is elindul a glamour felé, szerencsére azért nem jut el odáig, közben pedig egy teljesen hétköznapi helyzetet mutat, a menyasszony várja, hogy a leendő férje elvégezze a dolgát. Ezek az emberi irányok, ezektől vagyunk azok, akik. Ha én lennék a megrendelő egy ilyen esküvőnél, ha az én esküvőmről lenne szó, akkor ezeket biztos, hogy beválogatnám az albumba. Ha mint kívülálló nézem, érdekes a póz is, meg az egész, a várakozás, az arc, hogy mit fejez ki. Amikor nem figyelünk oda magunkra, akkor, amikor nem rendezzük szépen a vonásainkat, amikor nem szereplünk, az miről szól: feszültségről, unalomról, szembenállásról, a csípőre tett kéz is ilyen, van benne egy harciasság is. Nem tudom, hogy aztán mi lett ennek az esküvőnek a sorsa, én voltam már olyan esküvőn, ami két nap múlva felbontatott. Köszönöm, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm Zsolt! Nem esküvő volt, hanem szalagavató, de a párjára várt így is. :)

Nekem ez mosolyt csal, de nem humort. Inkább az a sűrített helyzet van benne, amikor küszöböt lép az ember a saját és a másik nem felnőtt-határán. Vagy toporog, vagy vágyakozik, vagy haragszik, de a küszöb közelében.

Hozzá az alak filmszerűen kifejező, a vonalak a falon szinte rajzoltak, az egész meg valóságos.

:)) Ha nem írod a szalagavatót, nekem egy esküvő ugrik be az egyik koszorúslánnyal... És éppen balhé van... Nagyon tréfás és könnyed, abszolút humorfotó.

Köszi Ferikém! Kicsit túlzás, amit írtál, de hájjal kenegeti a májamat. :)

Az első képek egyike, ami miatt beleszerettem Timi képeibe. Annyira beszédes kép ez, ha valaki nem látja, nem érdemes képekkel foglalkoznia.:)

Új hozzászólás