[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/12/10/zsofi121031_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]
A halál az emberi tapasztalat és viselkedés mehgatározó tényezője. Nem csoda hát, hogy a pszichológia is sokat foglalkozott ezzel a területtel. Ezért szeretném bemutatni nektek.
A műsorhoz ajánlott kép Bojtár Tamás: Zöldvilág.
Nyözö, "tudás sohasem ösztön", szerintem van benne legalább annyi nem-tudatosság, mint az ösztönökben. Vannak implicit tudásaink dolgokról, és ez bizonyított dolog. Pl. nem tudod, hogy megtanultad, de mégis használod az adott dolgot. És a halálról is szerezhetsz ilyenfajta implicit tudást. A gyerek csak annyit lát, hogy mindenki szomorú, illetve annyit lát, hogy ha őt foglalkoztatja a halál gondolata, akkor a szülő szorong, hogy jaj a gyerekem biztos szorong. És a szülő elkezdi megnyugtatni a gyereket, a gyerek meg annyit tanul meg, hogy tagadni, elfojtani kell a halállal kapcsolatos érzést.
Én Yalommal értek egyet, hogy a halál fizikailag megsemmisít, de a tudata megment:)