A fül az fül, mindegy kinek a füle:)
Ki itt belépsz, már bizonyára felhagytál minden reménnyel, amíg az előző négy körön átjöttél. Az ötödik kör a durva lelkűek bűnhődéseinek helyszíne Dante poklában, Flégiász pedig a révész a negyedik és ötödik kört határoló Sztüx folyón. Mitológiaóra vége, én csak összeszedtem valahonnan. Zsolt folytatja az akttal foglalkozó sorozatát, aminek az íve talán körvonalazódik, de én is, ahogy Tamás nem is olyan rég, különálló képként nézem ezt, hisz így kaptuk. Első ránézésre a kép szinte rákiabál a nézőjére a háromszögeivel és rövid függőlegeseivel. Ellentmondást nem tűrően közli, hogy te most megállsz, megnézel, és befogadsz. A kép négyzetes vágása, a szélén kialakított háromszögek - a bal felső negyed távoli formája, a jobb alsó sarok talán kulcscsont-gödre, a jobb oldalt lezáró ferde felkiáltójel - mind a kép egyetlen, hagyományos módon információt hordozó részére irányítja a figyelmet. Ott aztán a néző erős, rövid vonalakat talál, pattogó szikrákat, durva felkiáltásokat, sikolyokat. Egy illusztrációt látok az ötödik kapuhoz. A szőrszálak a folyó egyre indulatosabb hullámai, az elmosódó árnyékos formák által közrefogott (szintén háromszöget, barlangszájat formáló) fókuszpont pedig maga az ötödik kapu, amin kifolyik a túláradó durvaság. Mindkét asszociációt jól erősíti a jobb oldalra, takarásba helyezett fényforrás, súlyt és kontrasztot adva a szőrszálaknak és egyúttal kiszólva a nézőhöz, hogy gyere be, van itt még valami amit még nem látsz, de már csak pár lépés és a tiéd lehet. A pokol-sorozat középső tagjaként egy erős és beszédes képet küldött Zsolt, tele felkavartsággal és küzdelmekkel, de ugyanakkor a folytatás csábításával is. Az egyetlen gondom talán az, hogy nem világos, hogy ezek az érzések az alkotó vagy a néző érzései. De ez nem kérdőjelezi meg a három csillagot. (Bobák Csaba)
értékelés:
Szépen látszik az. A füledtől a vállon le a combig. Sőt akár csigavonalban is haladhatunk a fény forrása felé, mindegy, mert kerek, egész és érthető. A szőrrel van valami baj. Túl sok, túl szúrós vagy mi és belekarcol a képbe, de könnyen meglehet, hogy egy újabb sztereotípia áldozata vagyok csupán.
Azért kérdezem én, mert nekem a monitoron egyértelmű, de meg fogom nézni másutt is, hogy kijönnek-e a tónusok.
Én is erre tippeltem volna, amit mondasz, Zsolt, de abszolút nem egyértelmű, és ha mindent tippelgetni kell, akkor az nem valami szerencsés, először pl. azt hittem, hogy a hónaljszőr. Szerintem inkább formailag nagyobb a kuszaság.
Nyak, váll, mellkas, comb bermuda-háromszöge. Azért kérdezek, hogy tudjak javítani ha kell, hogy tónusában nem jön ki, vagy formájában?
Hátulról kezdem. Érzelemhez az kell, hogy amit látok, számomra dekódolható legyen. Így, legalábbis számomra a képnek fogalmi része sincs. A fénykép, bármennyire elvont is, nem lehet absztrakt. Akkor ugyanis már nem fénykép. Vagy megtalálom azt a valóságdarabot, amin elindulhatok, vagy nem tudok merre elindulni.
Ezt értem, azt nem, mert nem mondod, hogy mi adja neked ebben a zűrzavart, a forma, a fogalmi, vagy az érzelmi része?
Köszönöm Csaba, érdemes volt várni rá, hogy megírd az elemzésed. Tudom, hogy nem egyszerű kapukat nyitogatok, azt is tudom, hogy mivel a sorozat nem egy kész sorozat csak publikálásra várva, hanem együtt épül az idővel, azaz akkor és ott és úgy "közlődik", ahogy megszületik és elkészül, ezért nyilván más lenne a helyzet, ha minden darabja egy időben kerülne publikálásra. Ezzel nem szolgálhatok, de talán ez nem is baj abban a tekintetben, hogy igen, fentiekből adódóan nem elkülöníthető, hogy az érzések kiéi. Azaz nem csak egy-egy kép, vagy a sorozat, hanem az út is a képek mögött van, ahogy, ami módon ezek a kérdések felvetődnek bennem. Aztán, majd meglátjuk, mi lesz a vége, hogy lesz a vége, egyelőre ennél többet én se tudok, csak annyit, hogy a hajó elindult.