Ez egy nagyon izgalmas kép. Szerintem a Nagy Zoli külön értékelni fogja ezt neked, mert ő érti ezt. Volt nálunk egy kerti parti és ő elhozta a távcsövét, szájtátva néztük azt, hogy a Holdon milyen szöszmöszök vannak, hogy tulajdonképpen milyen arca van ennek az égitestnek. A kép ritmusa jó, de a kompozícióval nem értek egyet. Nem értem, hogy miért van kitéve a sarokra. Tessék utánanézni az Estiklopédián, vagy a Szertárban, hogy mi az aranymetszés, mert ez a kép akkor állna meg a helyén, ha valahová aranymetszéssel sikerült volna tenni a Holdat. Azzal, hogy ennek az egésznek valami amorf folt az ellenpontja, nem tudok mit kezdeni. Ez akkor lenne rendben, és indokolva lenne a döntésed, ha az előtérben lévő, valószínűsíthetően faág határozottabb lenne, és beazonosítható. Akkor érteném, hogy miért ide került a Hold. De így most fel lehet fogni faágnak, egy bogár kitinpáncéljáról készült életlen képnek, akár még technikai hibának is. Nem lehet ilyen pöszmöszöket benne hagyni a képben, mert egyből az jön az embernek, hogy ha ezt csak ilyen bizonytalan folthatás, akkor ez a Hold bizonyosságával és gyönyörű struktúrával, amit mutatsz, olyan, mintha egy másik képről valami belógott volna. Egyetértek azzal, hogy valamit szerepeltetsz a képen, mert önmagában a Hold nem biztos, hogy érdekes lett volna, de ez a valami nem tud tovább lépni a „valamiságból”. Gonoszság lenne azt mondani, hogy ismételd meg, mert nem biztos, hogy ugyanezt a technikát ugyanebben a helyzetben ugyanúgy el tudod helyezni, de érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy a későbbiekben hogyan lehetne ezt határozottabbá tenni. (hegyi)
értékelés: