
Tavaly nyáron csavarogtam a város egy eldugott részén, és találtam ezt a szép lépcsőt. Ám önmagában üresnek találtam a fotózáshoz, viszont szerencsémre épp egy holland család járt arra, akiket megkértem, hogy lefényképezzem őket. Bár kaptam villanycímet is tőlük, de azt a levelezőm visszadobta, így csak nektek tudom megmutatni.



Ferikém testvérem, én se mondtam, hogy vízmértékkel fotózz, más se, van neked monitorod, otthon a szoba nyugalmában lehet ezt korrigálni, ha kell. Néha kell, néha nem, erről Sándor lakókocsis képsora alatt elég jót beszélgettünk.