Egy nyolc képes sorozatot kapunk a pecázásról, amiben egy nagyon átgondolt képsort vélek én felfedezni. Szubjektív nézőpontból, szubjektív élményeket feldolgozva kapjuk a sorozatot. Didaktikusnak nevezhető, elindulunk horgászni, aztán bedobjuk a horgot, majd kifogjuk a halat. Ha sorban megyek a képeken, az első egy jó felvezetés, egy jó hangulati kép. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon jellegzetes lenne, nyilvánvaló adott anyagból meg adott helyzetből dolgozunk, de a gesztus és az irányultság az jó. A második kép számomra érdekes ezzel a madárürülékkel borított székkel, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezért a képért érdemes volt felrúgni a képformákat, és ez itt most állóban kell, hogy megjelenjen, fekvőben is körülbelül ugyanerről beszélt volna, nem érzem a tömegelhelyezés miatt azt, hogy igényelné az álló formát, nem történik olyan sok minden ezek a képen. Ha a székről meg a szék és a kövek viszonyáról akarok beszélni, ez fekvőben is tökéletesen érthető lenne. Ráadásul, hogy ha a kép fölső részéből ezt a viszonylag homogén eget eltávolítjuk, és az oszlop első szűkülésénél meghozzuk a vágást, tehát még a dombok vonalába is akár belevágunk, lényegesen koncentráltabb üzentet kapunk. A harmadik kép ezzel a strandpapuccsal elsősorban nekem humoros. A katonai nadrág és a strandpapucs együtt érdekes kompozíció, de jó a ritmus. A negyedik kép kifejezetten tetszik ezzel a csalival. Az anyagszerűség is rendben van, érthető is mi van, szép az elmosás a háttérrel, és ebben nagyon jól ábrázolhatóvá válik maga a fő motívumunk, még maga a damil is látszik. Aztán megkapjuk a következő képen magát a helyzetet azzal, hogy látjuk, hogy hogyan is történik ennek az orsónak a tekergetése. Megint azt mondom kötelező kép, és jól van megoldva. Elérkeztünk magához a pecabothoz és a zsinórhoz, amit bedobásnál megfeszítünk. Itt nem vagyok benne biztos, hogy ez kompozícióban 100 százalékosan megoldott. Nem értem, hogy miért van a kép jobb oldalán ekkora tér. Ha dinamikát akarok ebbe belehúzni, akkor én még szélsőségesebbre komponáltam volna. Aztán kifogjuk magát a halat, benne van a hálóban. Itt sem nagyon értem azt, hogy miért így van megoldva ez a kompozíció, semmi nem indokolja azt, hogy eltértünk a középponti rendezéstől, sőt, kifejezetten idegesít, hogy miért van ott jobb oldalon az a tér. Ez a kép kifejezetten zaklatottá teszi az egészet, miközben nem ez lenne a célja, nem értem a megoldást. Az utolsó kép abszolút rendben lévő üzenet, megvan a halacska. Ami az utolsó képet illeti, nagyon szépen megoldott feladat, leszámítva, hogy egy kicsit túl van exponálva, de hát nyilvánvaló nehéz kiexponálni azt a fénykülönbséget, amit a csillogó hallpikkely és az egyenruhának a csillogó tónusai adnak, tehát a kettő között nagyon nagy dinamikai különbségek vannak. Nyilván a digitális technikából is adódik az, hogy ekkora dinamikai átfogást már nehezen kezel. Összességében azt mondom, hogy vannak kompozíciós bajaim és bizonytalanságokat is érzek, úgyhogy ez most egy kettő csillagos sorozat. Érdemes átgondolni, hogy melyik kép miért és hogyan keletkezett. (hegyi)
értékelés: