Látod, Ferikém, megvan a megoldás. :) Köszönöm Zoli a hozzászólást. Egy kis off Zolinak: Vártalak, és nem jöttél a Mikulásünnepségre. És még hívtalak is, de nem voltál kapcsolható. Sajnálom, hogy megint nem tudtunk találkozni.
Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:
Látod, Ferikém, megvan a megoldás. :) Köszönöm Zoli a hozzászólást. Egy kis off Zolinak: Vártalak, és nem jöttél a Mikulásünnepségre. És még hívtalak is, de nem voltál kapcsolható. Sajnálom, hogy megint nem tudtunk találkozni.
Az az igazság, hogy egyszerre felkerül egy halom kép és az ember nem látja azt ami a kis forgószínpadoin éppen nem kerül elé. Ahhoz, hogy minden frisset lássak, ugye a forgók fölé kellene kattintani de ez sokszor elmarad, így csak "belekattan" az ember a céllövöldébe. Sokszor a kommentlistában látom csak meg hogy volt valami érdekes, most is így történt. Szerencsére, mert nagyon tetszik a kép.
Mennyit jártam én ide gyerekkoromban. Anyám ui. ott dolgozott a rakparton, a Közgáz mellett, és nyaranta sokat töltöttem a munkahelyén. Onnan a Csarnok egy köpésre volt, és bizony a 70-es 80-as években volt itt igazi piaci élet. Sokszor mentünk ki ide enni valami klasszikus sültkolbász jellegű henteskaját. :) Mindig csodáltam a nyüzsgő forgatagot, a hatalmas belső tereket, az oszlopokon játszó fényeket...
Itt a képen csend van már, sehol a forgatag. Mintha a bácsi a szatyrával csak egyfajta múltbéli emlék lenne, egy mementó... Az oszlopok és a fények a régiek, mégis valami iszonyú hiányérzetet kelt a képből áradó üresség és csend. Ez olyan kopogós csend, amikor az utolsó hang még visszhangzik a csarnokban mielőtt elülne, és a kép teljesen pillanattá merevedne...
Észre sem vettem, hogy felkerült. Van, hogy megnézek egy képet, tetszik is, csak nincs éppen érkezésem megfogalmazni, hogy mit érzek, vagy mit gondolok. Ráadásul az is lehet, hogy nem érdekes ez a kép, azt annyi. A legtöbb képre alig volt hozzászólás. Csak néhány ember szólal meg általában. Nem baj ez, szerintem. Attól nekem nem megy el a fotografálástól a kedvem, hanem éppen megjön. :)
Szóval Ferikém, ahogy az Üvegtigrisben mondják: Take it easy, Kisöcsém! Mély barátsággal, Timi
Egyetértek a vágási javaslattal.