Érdekes párhuzamba állítása ez a kép a zaklatott, tört formáknak, amit a paplan gyűrődései hoznak létre, és az arc, a szem, a kéz lágyabb, nőiesebb vonalainak. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyjából jó ritmusban összerakott munka, egy dupla expozíció vagy szendvicsnegatív, amit látunk. Annyit tennék hozzá kompozícióban vagy tömegelhelyezésben legfőképp, hogy a képnek a jobb oldalán, az ágytakaró gyűrődésnél, egy olyan sötét folt jön létre, ami billenti a kompozíciót. Hogyha ezt a jobb fölső sarokban lévő részt az ujjaddal letakarod, egyből élni kezd az arc és az üzenet is jobban átjön. Ha jól látom, akkor ez az ágyfelvétel engedett volna annyi mozgást még, hogy ez kikerüljön a képből. Tehát talán annyi a megjegyzésem ehhez, hogy érdemes a formákat külön megnézni, és esetleg az utómunkánál ezekre rásegíteni. Nem biztos, hogy baj lett volna, ha nem az arcodon keresztül húzódik ez a határozott vonal, és akkor formájában kevésbé lenne hangsúlyos most a kép jobb oldalán ez az ágytakaró rész. Nagyon szépek vonalak. Nekem a leginkább a kép középső része tetszik: az arc, a haj, és az ezeken nagyon finom megjelenő vonalak. Ezt a finomságot igényelném én a kép többi részén is. Az irány abszolút jó. Jó leckemegoldásnak tartom, de várnám még erre a leckére a megoldások. Azt hiszem, számodra is az egyik legfontosabb lecke. (hegyi)
értékelés:
Talán az ábránd, vagy az álom a kulcsszó? Vagy talán nem is kell kulcsszó :) Nagyon szépen mutatod meg arcod meghatározó részleteit, nagyon tetszene a füstszerű gyűrődések nélkül is... Úgy érzem, anélkül befele vinne engem, Hozzád közelebb, így kívül tart, és elválaszt Tőled, mint egy tüskés kerítés amit magad köré vontál. Mégha paplan is... Én ezt látom.