Na ezen egy csomót rágódtam, hogy beadjam-e, nem verbálfotó kategória-e, a minőségről nem is beszélve. Az a helyzet, hogy arra várunk, hogy megjöjjön az ebéd, az éhség kiül mindenkinek az arcán valamilyen depresszióba hajló formában, (a venezuelai srác le se tudja venni a szemét az ajtóról), mindenkit lefoglal a korgó gyomra, kivéve az orosz srácot szemben aki tudja hogy van egy kiló földimogyorója a szatyrában és pillanatokon belül megosztja a társasággal. Ugyanezt rendes kamerával nem tudtam volna lefényképezni, csak ezzel a kis vacak gomblyukkal, mert ha tudják, hogy fotózok akkor rendbe kapják magukat. Még annyi magyarázat tartozik a dologhoz, hogy eredetileg nem fekete-fehér de annyira vackul rögzíti ez a fényképezőgép a színeket, hogy most már rutinból konvertálom az egészet fekte-fehérre, a színek helyerállítása meghaladja a képességeimet. És akkor miért is adom be? Nyilván mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg az-e a legnagyobb baj a képpel, hogy verbál meg a képminőség.
Multikulti? Ez jo, ha nem kopirajtos a kifejezés akkor én is fogom használni. Egyébként igazad van: egy magyar fényképet készít kínai minikamerával egy asztaltársaságról ahol mindenki különböző nemzetiségű: egy venezuelai, egy francia egy vietnami egy orosz meg egy amerikai.
Nem kopirájtos, nyugodtan használhatod, engedélyt megadom :)