Elolvastam a leiratot és értem. A leirat által azt is értem, amit látok. De ha nem volna leirat, nem biztos, hogy érteném, miről is van szó. Arról, hogy mi mennyire mozdult be és mennyire pontatlan a technikai kivitelezése, nem akarok szólni mert ez nyilvánvaló adódik abból, amivel fényképeztél. Ezt most tegyük félre. Most azért azt is megjegyzem, sok mindenre alkalmas a mobil és nem egy elemzésnél elmondtam, hogy a hibából is lehet erényt kovácsolni. Itt most a hiba önmagában megmaradt, ez az elmozdulás most nem erény. Érdekes az a kommunikáció ami itt létrejön. Van egy fickó, aki ami valami tévét néz (de én nem tudom, hogy mire figyel... most az óramutató járásával megfelelően próbálok körbemenni), akkor van egy másik srác aki tölt valami csészébe valami italt, egy harmadik, aki issza a maga üdítőjét, van a negyedik, aki valami zsákból (vagy valami ilyen szütyőből) kivesz vagy betesz valamit, és van egy lány, aki feszülten, kétségbeesetten, kezét a szája előtt összekulcsolva, a fejét támasztva figyel (tulajdonképpen a fotósra) és van egy üres szék. Szituációs játék, de nem nagyon értem ebben a pillanatban a kohéziót, hogy mi tartja össze ezt a csapatot. Azt mondod, hogy ebédre várnak, de ez nem derül ki, mint ahogy az sem derül ki,hogy itt lehet ebédelni. Mert ebben a beosztásban, ahogy ez itt létrejött, viszonylag kicsi a hely, nem evidens képileg az, hogy itt egy ebédre várakozó csapatot látunk. Én ezt abszolút megértem, hogy magából a helyzetből és a helyszínből ez adódik, hogy ott így esznek, hogy ott ilyen a helyzet, de azt meg neked mint fotósnak kell elfogadni, hogy a néző mindig valamilyen képi közhelyből tud kiindulni, valami olyanból, ami általános. Mindig az általánosból tudunk menni az egyedi felé. Tehát magyarán valaminek kell lennie, amibe kapaszkodjon (tányérba, étkészletbe, vagy valakibe, aki feltűnik ahogy felszolgálja őket, étlap, vagy valami) az már utalhat az ebédre. De itt most ez nem történik meg. Olyan, mintha valami haveri összejövetel lenne, de nem túl szoros kapcsolat van az emberek között. Azt nem tudom, hogy mi tartja őket egyben, de valamire ők itt várnak, de nem is biztos, hogy a várakozás látszik, talán inkább az unatkozás. Szóval nem tudom, nekem ez most ezt nem hozza. Lehet, hogy ebből ki lehetett volna hozni más időpillanatban azt, amikor már annyira feszült a helyzet, hogy dobol az asztalon, nem tudom. Megint azt mondom, hogy internacionális jelzést kell kapunk arra, hogy itt most egy várakozás van. Ez most egyedül ennél a nőnél szerepel, ő az akinél ez megvan. A többieknél ez nincs olyan erősen meg. Én ezt visszaadnám, mert a barátságról meg főképp nem érzem, hogy beszélne. Mitől barátok ők, honnan kéne nekem ezt tudni? Nem jön ki. (hegyi)