Képzeld Vettem Egy Makro Lencsét

Képzeld Vettem Egy Makro Lencsét

Olcsó kinai, és szinte használhatatlan, mert a gép amihez vettem, na annak meg bedöglött a usb csatlakozója mire meghozta a posta a lencsét.

Próbáltuk itt a hozzászólásoknál kivenni, hogy mi történhetett technikailag amitől ez dűl és borul. Van egy ötletem, amit le is írtam, most nem ismétlem itt meg. Jó a gesztus, megint azt mondom, de különbséget kell tudnunk tenni aközött, amikor civilnek kell lenni és amikor ezt a civilséget erősíteni kell. Azt pedig külön kéne venni, amikor pedig valami gesztusról van szó, amikor a színpadiasságot kell erősíteni. Én azt mondom, hogy itt maga az, hogy találunk egy ilyen kerek formát, amit felmutatunk mint tárgyat, az a színpadiasságot erősíti. A kockás ing pedig, főképp hogy majdnem nyakig be van gombolva, a civilséget erősíti. Ha akarok készíteni magamról egy civil portrét, akkor lehet, hogy jó ez az ing, még azzal együtt is, hogy a háttérnek a függőlegeseivel, amit a könyvek hoznak létre, jó ellentétpárba állítható az ingnek a kockássága, úgy hogy van is benne párhuzam, de nincs is. Tehát kiemel téged a háttérből. Viszont, ha mint gesztusfotót veszem, tehát úgy, hogy te itt egy szereplő vagy, aki eljátszik valamilyen történetet, még ha az a történet csak az, hogy „Vettem egy makro lencsét!”, akkor nem biztos, hogy ez az ing megfelelő. Nem akarok én itt nagyon ötleteket adni neked. Azért nem, mert erre jó lenne, ha te magad jönnél rá. Nem akarom ezt én beléd plántálni. Csak mondom, hogy az a feszesség, amit te magad magadon létrehozol, az a környezetedből is ezt a feszességet hozza létre. Tehát ha van valami vigyázzállásszerű valami abban, ahogy a gesztust felmutatod, akkor ez a vigyázzállásszerű valami fog létrejönni a nézőben is. Máshogy fogalmazva, ezt az élményt akkor éltem meg ilyen erősen, vagy oda tudom visszacsatolni, amikor suliba jártam és a tanár illusztrált valamit. A tanárnak mindig volt egyfajta olyan jelenléte, ami a határozottság, szigorúság, fegyelem. Ez a jelenlét volt az, ami az ő gesztusát feljebb emelte annál a szintnél, mint ahol egyébként az lenne, ha csak magánemberek beszélgetnek. Magyarán, ha a tanár azt mondja, hogy 2x2 az 4, az attól válik hitelessé, hogy az ő személyisége hiteles-e. És ezt a hitelességet sokszor azzal érik el, hogy egy ilyen nagyon feszes öltözékben, nagyon feszes koreográfiával dolgoznak. Itt is ezt érzem, miközben a játékosság ott abban, ahogy a szemed helyére betetted a fejedet fordítva. Tehát én ebből a tanáros feszességből amennyit lehet, levetkőznék. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszi Zoli a hozzászólást, de itt közben én úgy vettem észre, hogy egy másik képről kezdtünk beszélni, legalábbis a hozzászólásom ennek a benyomásnak a fényében értendő.

Ha már technikázunk, és Szilárd úgy érzi melléfogott mert a "rendes géppel" csinálta: a képen én azt érzem, hogy zajos volt, így kapott egy erősen túlhúzott zajszűrést. Így a felületeken elment a zaj, de cserébe ki is lettek vasalva a részletek. Azt hogy ezt te tetted rá utólag, vagy a gépváz így dobta ettől független kérdés.

Ha a részletesség vagy zajtalanság között kell válasszak én inkább vagyok részletpárti és viselem a zajt, de ez már ízlések és pofonok kérdése... :)

A kép sokat elárul amúgy Rólad, mert a sok nemmagyar szakkönyv -- ha nem is tudod mindenhol elolvasni, de a gerinceken a szövegirány azért sokat elárul ám! :) Szóval a játékos tudós ember portréját látjuk... :)

Szilárd, én nem mondtam semmit, hogy jó vagy rossz a kép, majd az elemzésben. Azt mondom, hogy ha a technikára bízzuk magunkat, hogy az majd megold valamit, akkor nagy esélyünk van arra, hogy a képet a gép fogja csinálni helyettünk.

Gábor, ezek a képi poénok rosszak, mert közhelyesen általánosítanak.

Erről nekem ez jut eszembe

A telefon hiába alkalmas fényképezésre, ha az eredmény leöntjtük egyen-effekttel. Éva csinál itt bazijó képeket telefonnal, amiről (így 700 pixelen) azért látszik, hogy telefonos, mert rajt van a telefon a képen.

Akkor azzla a képpel valószínűleg melléfogtam, mert azt a rendes géppel csináltam a Mallarmé képvershez amia címet adta. Az igaz, hogy annyira ráerősítettem a fényre és az árnyékra még a fotó elsütésse elött a helyszínen, hogy ez valóban talált képnek minősíthető abból a szempontból, hogy a beállítgatások után tényleg ezt dobta a gép. (Nagyon éles napfény az amúgy teljesen elsötétített szobába; ezt is megpróbáltam, ennyit tudtam kihozni belőle.)

Szilárd, ha megnézted, láttad, hogy az androidportál napi-heti képei azért instagramosak, mert az instagramra kell feltölteni őket. Ez annyit minimum jelent, hogy négyzetes lesz minden kép, mert az instagram négyzetes képet csinál csak. Ennek is van oka, mert hogy az instagram alapvetően a polaroid kultúrkört, feelinget akarja újraéleszteni, ami négyzetes képeket készített (és itt most hanyagoljuk a pro vonalat, nem téma, mert nem az volt anno a világban a nagy hype, hogy instant fotót készítünk 2 perc alatt).

Mobil telefonos képek: a mobil egyféle kötöttség, fenti, instagramos kötöttség mellett is. Kisujj körömnyi érzékelőből, pár milliméteres fókusztávval a képek minősége eleve behatárolt, mindegy, hogy hány megapixel, hiszen a képek nem azon múlnak elsősorban, hogy hány megásak, hanem azon, hogy milyen objektív adja a képet, milyen torzításokkal, hibákkal. Ezért bár lehet, hogy egyszerűsítés, hogy mobilosnak deklarálom, de nagyot nem tévedünk, ha betesszük ezeket egy kalapba, akkor is, ha csuda iphone, akkor is, ha bénább fapad maga a masina.

Itt jönne, hogy a telefon nem alkalmas fotózni - de ez nem igaz. Ha van invenció, akkor bármi alkalmas lehet. Amikor arról beszéltem egyik képednél, hogy ha van rendes géped, azzal dolgozz, az azt jelenti, hogy amíg nincs bejárva a hagyományos fényképezési út, megítélésem szerint a sokkal kötöttebb roncsolt vagy mobilos vonal azért nem játszik, mert egyszerűen nincs miből egyszerűsíteni, mert nincs meg a biztos bázis arra, hogy TUDJA az ember, mi mire alkalmas és mire nem. Ettől persze ha kedved tartja, jöhetnek a fapados verziók is, csak amikor mondjuk a fények, tónusok használata lenne a feladat, ott állunk majd széttárt kézzel, hogy ja kérem, ezt ez a masina nem tudja.

Feltettél egy portrét most, ami roncsolt tónussal jelentkezik, hiszen abban a fényviszonyban az a masina ezt tudja kihozni magából. Oké, értem, de kétlem ennek a tudatosságát. Azaz ezt dobta a gép, és ott és akkor akár még azt is mondom, jó lett, de talált kép, hiszen nem is volt mód másra, a technika korlátozott és kiszámíthatatlanul készült egy felvétel. Amikor a bőrdzsekis képednél mondtam, hogy ezt az irány kéne nyomni, abban azt értettem, hogy azt a személyességet, és nem azt, hogy a bőrdzsekit, hanem hogy ott megjelent egyfajta minőség képileg és megjelent egy érzelmi jelenlét, ami mellett a tudatosságod jól társulhatott. Ezekből akármelyik önmagában véve kevés, ez így együtt ad képet, és épp azért mondtam hogy azt kéne úgymond erőltetned orrvérzésig, mert meglátásom szerint akkor lesz áttörés, ha az analitikus elemző éned felett győzni tud az intuitív, ha a személyesség úgymond pőrére tud vetkőztetni, és ez a pőreség lesz mahd az, amit később akár egy tárgyfotónál, akár portrénál tudsz alkalmazni, vissza tudsz nyúlni hozzá, mert most azt hiszem, hogy - nem egyedül a csapatban - a túlmatekolás és a verbális megközelítés az, ami akadályozza, hogy esztétikai alapvetésekkel egyáltalán találkozhassunk.

Zsolt, megnéztem az androidos fórumodat, és van néhány hozzászólásom:
1) marhára tetszenek ezek a képek, nagyon jók a kompoziciók, látszik, hogy nem egy tanuló fórum, hanem vállogatás. Mire a képek végére értem addigara azért már kezdtem besokallni az egyenstílustól.
2) Rendszeresen úgy hivatkozol rá a kritikáidban mint mobil telefonos képek, ami szerintem távol van az igazságtól. Van egy bizonyos szoftver aminek olyan a filtere ami ilyen képeket készít. A mobil telefonok többségén ez a szoftver nem elérhető, nem készít ilyen képeket, ennyire durva automatikus beavatkozást a legtöbb amatőr fotós sem fogad el. Ezért is sokkal változatosabbak a képek amiket itt látunk mint amiket ott. Lehet, hogy azok jobbak bizonyos szempontból, de csak akkor tudsz olyan képet csinálni instagrammal amilyet szeretnél ha instagrammosat szeretnél.
3) Csak azért mert telefonnal fényképez valaki nem kell a képnek roncsoltnak lenni. Fókusszal nem lehet játszani, a fénymérő beépített; azon kívül, hogy mi van a keretben mást nem lehet befolyásolni a legtöbb telefonon, viszont meglepően tiszta roncsolatlan 2 megapixeles képeket csinál pl az is ami itt van a zsebemben, ami azért regeteg részletet jelent, kellő utómunkával sokmindent lehet vele csinálni, mármint az instagrammos megoldásokon kívül is. Ennek ellenére az androidos lapon kizárólag ezeket az instagrammos megoldásokat lehet látni, van egy-egy kivétel, de ezeket is minimum négyzet alakúra vágják, ami nem világos hogy miért lenne optimális megoldás a legtöbb kép esetén. Normális esetben egy telefonnal (instagram nélkül) készült kép nem négyzet alakú lesz.

Ha valóban mobilos képek lennének, akkor sokkal változatosabb lenne az egész, sajnos nem azok hanem instagrammosak, ami eléggé uniformizálja a hatást. Pont ez lenne a bajom vele: ha mindenki egyforma, akkor hogy fog kinyílni az a bizonyos hetedik ajtó amiről a másik hozzászólásodban írsz. Persze teljesen megértem, hogy ha valaki nem tudja beállítani a tónusokat, stb... olyanra amilyenre akarja, akkor rábízza egy automatikus szoftverre. Végülis az a lényeg, hogy mindenki megtanuljon olyan fotókat készíteni amilyet szeretne (így vagy úgy). A mélyebb kérdés itt, hogy az egyes emberek tényleg azt szeretnék ami a divat vagy valójában valami mást.

Felfelé nézett a kamera és a függőleges szimmetria síkja se pontosan merőleges a polcokra, hanem kicsit jobbra van fordulva. Hmm akkor én azért vagyok függőleges, mert az érzékelő szimmetriatengelyén pont rajta vagyok és szembe is nézek vele, kicsit elfordulva a polctól. Na mostantól valami drapériát fogok azthiszem magam mögé használni ha nem tudok mindent elvágólag beállítani.

milyen objektív van a gépen? mert a nagylátószögűek csinálnak ilyen görbülős torzítást, és ha az érzékelőlapka (film) síkja nem volt párhuzamban a háttérrel, ráadásul felfelé nézett a kamera, akkor ez a hatás úgymond normális.

A kamera az stabilan tripodon volt.
A polc mogottem szinten normal polc.
En meg a foldon ultem es szepen kihuztam magam, szerintem eszrevettem volna ha dőlök.
A kamera elöttem volt kb 2 m-re, a polc meg mögöttem kb fél méterre.
A kamerát velem összekötő egyenes az nem teljesen merőleges a polcra. Ettől a viszszinteseknek lehet gondjuk,
de a függőleges mitől ferde...
Lehet ez valami perspektívikus hatás?
Már korábban is sikerült néhány furcsaság ugyanezzel a kamerával ha közelről fényképeztem: azok a dolgok amik nincsenek pont a fokuszbanidőnként furán állnak a háttérben, de inkább olyasmi gond szokott lenni, hogy ami normálisan egyenes az a képen görbül. Ilyen ferdülést még nem produkáltam.

Nem tudom, ami nem vízszintes, az nem volt az exponálásnál sem, nem tudom, mekkora a táv a szekrény és közötted, de gyanítom, hogy ez exponálásnál is így nézhetett ki és az inged mintája elvitte a figyelmed a szekrényről - avagy: mire volt téve a kis kamera? Nem billenhetett le az exponálás előtt?

Ezzel egyetértek,
olyan ez mint amikor az ember nem tudja abbahagyni egy szunyogcsípés kapargatását, pedig már vérzik.
Amúgy itt a vízszintesekre meg a függőlegesekre tudsz valamit mondani?

Amióta az androidportálon is hét képét elemzek, sok mobilos fotóval találkozom. Az eszköz mindegy, ha tudjuk a határait és ennek értelmében használjuk. Szerintem viszont ha van mód rendes, jó tónusokkal és felbontással bíró géppel dolgozni, akkor bár érdekes lehet a kísérlet, mégis azt mondom, hogy amíg nincs meg a rutin és biztonság a tónusok, kompozíció és egyéb területeken, addig fennáll a veszélye, hogy magunk nehezítjük a dolgunkat.

Én úgy látom a képen, hogy én teljesen függőleges vagyok. Úgy emlékszem a fénykép készítésekor is függőleges helyzetben voltam, nem dőltem semerre. A polc mögöttem szintén függőleges. El tudja árulni valaki hogy akkor mi a franctó dől a képen a polc mögöttem?????

Nem bovitheto kartyaval, regi a gep, csak belso kartyaja van (mult szazadi, 1 megapixel). Azt meg tudom esetleg csinalni, hogy miutan keszitek egy makro fotot ezzel a lencsevel, a fenykepezogep hatuljan levo kepernyot lefenykepezem egy masik geppel.
Mostanaban ilyen vacakokkal szorakozok.
Az eddigi legolcsobb fenykepezogepet 3 dollarert vettem, azzel fenykepeztem az elozo fekete-feher kepet amit beadtam.
Lehet hogy kidobott ido ilyenekkel szorakozni, de valahogy ezek a vackok az utobi idoben jobban vonazanak mint a rendes fenykepezogepem.
Nagyon erős és érdekes megszorításokat tesznek arra nézve hogy mit és hogyan lehet lefényképezni.

Ha esetleg még nincs, akkor veszel kici óccó kártyaolvasót öccázé és megmentetted a befektetést.

Új hozzászólás