Nagyon érdekes ez a kép. Elkezdtünk erről beszélgetni egy másik képnél és én most ezt a beszélgetést itt fogom folytatni. Ennek a képnek vannak nagyon erős gesztusai és azért örülök ennek a képnek, mert azt bizonyítja, hogy Szilárd kapható a játékra. Ennek nagyon örülök, mert ebbe fogok kapaszkodni a jövőben. Zseniális az, ahogy a fej ebben a fényben torzul. Egészen olyan, mintha valami testfestésnek lenne a következménye. Nagyon jók a redőny (vagy reluxa) által létrehozott csíkok és egészen furcsa ahogy a szemednél, minthogyha egy pingponglabda lenne oda betéve, van egy ilyen furcsa fény-gömb. Szóval ez így egészen rendben van. Az is jó, ahogy a háttéren ez a nagyon vastag, határozott fénycsík keresztül megy és azok a sráfozások is jók. Nagyon jó a kezedben tartott fehér, hát elfogadom én hogy gyertya, szóval az a tárgy. Na eddig van, ami a nagyon jó. Ami innentől jön, a te döntésed majd, de két irány. Tehát itt van az útelágazás. Az egyik irány, hogy arra játszunk rá, hogy a fejed és a kezed teljesen külön életet él és nincs közte összefüggés. Ha erre játszunk rá és még ehhez hozzáteszem ezt a sráfozódást, akkor ha jól látom, azt a csíkos pólót kéne még erősebbre venni. Magyarán ezeket a csíkokat kéne folytatni. Kérdezheted, hogy mivel. Világítással még rásegítesz, utómunkával, nem tudom. Te tudod, hogy mi a ruhatárad. Erre kellene rárakni még egy kis pluszt. A másik, hogy egészen sötét ruhát veszel fel, hogy semmilyen részlet ne legyen a ruhában, így akkor marad a fejed, a kezed, meg van a háttér. Ettől felfokozódik a szürrealitása ennek a képnek. A másik: azt mondom hogy oké, érdekel ez a roncsolás, érdekel az ami ez által létrejön és csak a fénnyel játszom. Semmi mással nem. Van a háttér, ami olyan amilyen (abszolút elfogadható ez a függöny ami ott van) és úgy állok ez elé a függöny elé, úgy ábrázolom magam, hogy fogom és levetem a pólót és hagyom, hogy a reluxa/redőnynek a fénycsíkjai az egész testemet átfessék, ahogy a fejednél ez megtörtént, és tovább viszem ezt az egészet a nyaknál, a mellnél, egészen a kézig, mert ez megint egy érdekes struktúrát hozna létre. Így egy teljesen más üzenet jöhetne létre általa, de megmaradna ez a roncsoltsága. Azért mondom ezt, mert mind a kettő esztétikai kérdés és mind a kettő tökéletesen elfogadható. A játék is, amit a teljesen fekete avagy csíkos ruhával el tudnál érni azzal, ha nem kapcsolsz be semmi mást, csak a fényt meg a testet. Hogy melyiket választod, teljesen rád van bízva. Most a kettő között lötyögünk egy kicsit. Ha megfigyeled a mellednél, ruhádnál, nyakadnál valami létrejön, aztán itt oldalt valamik beszüremlenek. Ezek olyan zaklatott, töredezett formát hoznak, amik inkább képhibának tűnnek, mintsem formáknak. Tehát az ami a fejednél nagyon erős és nagyon jó irány, az itt lejjebb már hibaként jelentkezik. Tehát itt kellene odafigyelni. Ettől függetlenül ez egy háromcsillagos kép és a leckemegoldás is megvan, azért – és itt most nagyon erősen megnyomom a gombot – mert ez az az irány, amire neked most el kellene kezdened dolgozni. Mert amit a matekban és az agyalásban megmutattál hogy működik, azt most kezdd el egy teljesen más megközelítéssel felcserélni, azzal ami az érzelmi megközelítés, ami az érzelmi közelítésből adódó esztétikai megfeleltetés. Jó lenne, hogyha ebben tudnánk haladni. Ne menjünk most más irányba, próbáljunk meg saját magunkkal dolgozni. (hegyi)
értékelés: