Bevallom férfiasan, István ezt a képet nem tudom miért, talán valami önbizalomhiány okán, vagy nem tudom, de a szorgalmiba küldte be. Közben ez egy nagyon-nagyon erős kép. Azért, mert túlmutat a tárgyias ábrázoláson. Tehát nem magamról akarok mesélni primér eszközökkel, hogy „most akkor legyen éles az út vagy legyek éles én a visszapillantó tükörben”, mert ez mind éppen hogy csak jelzésértékkel beazonosítható, hogy ez egy autó. Közben egészen konkrétan érthető ennek az egésznek a rendszere. Inkább hagyom ezt az egészet éppen a grafikus, rajzos világban és ez nagyon fontos azért, mert a túl személyes és túl leszűkített világból elindulunk valami általános felé. Keresem egyébként a párhuzamot, mert a kép engem nagyon erősen emlékeztet valamiféle illusztrációs helyzetre, de hogy én ezt csak fejben éltem meg vagy tényleg találkoztam a valóságban, az még nem 100%-ig biztos, de mindenféleképp valami nagyon furcsa élményt hoz vissza. A szem, az orr, a bajusz és az, hogy a száj már nincs rajta, és ez az egész, szóval hogy valahogy nagyon fura élmény. És most nem tudom megmondani, miért jut eszembe a King Crimson zenekar, de a King Crimson jut eszembe erről. Elmondom, ez furcsa lehet, nekem is az. (hegyi)
értékelés: