A leiratot elolvastam, és értem a célt, hogy mit szeretnénk elérni, de picit sok a primér képelem, amire azt gondoljuk, hogy segíteni fog, miközben a gesztusoknál nem biztos, hogy ezt sikerült alátámasztani. Értem, hogy föl vagyunk öltözve, rajtunk a cipő, ülünk a hokedlin, értem a kulcsot is, hogy már mennénk bezárni az ajtót magunk után, meg a sapka is ott a kezünkben, amit föl akarunk majd venni. Ülünk a szék szélén, indulásra készen vagyunk, ezt én értem, de mindehhez a tekintet, a mimika egy rendezett helyzetet mutat, inkább egy kicsit lemondó, de várakozó helyzetet, tehát a gesztus az, amiben nem nagyon érzem azt, hogy ugyanaz a feszültség lenne benne, mint ami a képnél, mint tárgyi megjelenítés létrejön. Lehet, hogy ha kevesebb eszközzel dolgoznál - nekem itt a sapkára sincsen szükségem, de a kulcsra főleg nem -, és ha nem az eszközökkel akarnád ezt megjeleníteni, hanem a testtel és az arccal, akkor ez jobban létrejönne. Nekem egy indulás előtti állapothoz, ha már külső eszközt bekapcsolásáról beszélünk, akkor jobban rímelne egy kabát, amit szorongatok a kezembe, a kulcs nem biztos, hogy ide kell, a sapka pedig nagyon világít ezzel a fehérrel. Azon kellene elgondolkodnunk, hogy valójában mi történik veled akkor, amikor már mennél, de valami miatt tökölődés van. Ez egy önmegfigyelési kérdés, hogy olyankor mit csinálok? Grimaszolok, vagy elkezdek veszekedni, vagy dobolok az ujjammal a combomon, vagy újságot kezdek el olvasni, és várok nyugalomban, tehát azt nem tudom, hogy a valóságban ez nálad hogyan zajlik, mert abból kellene kiindulni. Szerintem, amennyire látom ezt, te sokkal megadóbban tűröd azt, hogy az idődet esetleg más pazarolja, mint amit most a képen megjelenítesz. Lehet, hogy te ezt jobban bírod, és nehéz dolog megjeleníteni azt, hogy hogyan is néznék én ki, ha dühös lennék, mert nem szoktál az lenni. Most ez csak egy puhatolódzás, de az érzet nagyjából ez akar lenni, amit én érzek ebből a képből, hogy egy olyan érzelmi állapotot szeretnél megjeleníteni, ami a valóságban nem biztos, hogy jellemző rád. Kicsit karikírozni kell, de nem nagyon, mert akkor elmegy az egész egy giccses játékba, de ennél határozottabb gesztusokra van szükség. Visszaadom ezt a képet ismétlésre, annál is inkább, mert jó lenne, ha azon is elgondolkodnál, hogy az izgágaságot, a nyugtalanságot például a vibrálás létrehozza az ingen, de ettől nem lesz szerethető a dolog. Ha egy negatívabb érzelmet akarok megmutatni, a képnek formailag akkor is szerethetőnek kell maradni, ha a vibrálás kiveri a szememet, akkor nem fogom szeretni ezt a képet nézni, és ha nem nézem elég ideig, akkor nem tudok vele viszonyrendszerbe kerülni. Ne az inggel akarj hatni, mert tényleg nagyon jól sikerült az, hogy ennek a vibrálása bántson, de a bántás miatt az egész egy „legyünk rajta túl, lapozzunk el” élményt hoz. Ismétlés. (hegyi)