Ezzel az üdítős flakonnal már dolgoztunk, és azon ritka esetek egyikét látjuk, amikor egyébként puritán és hétköznapi tárgy átlényegül, és mindezt a mélységélesség megválasztásával érted el. Ami jó ebben az egészben az, hogy elkezdtél gondolkodni a háttéren, hogy milyen háttér előtt lenne ez izgalmas, és hoztál egy érzelmi döntést, hogy a Látszótérrel kapcsolod ezt össze, a megoldás pedig a monitor. Igen ám, de egy fontos kérdésben nem hoztál döntést, abban, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Ha az érdekel, ami a módosulás, a torzulás az áttört felületeknél, és ezért tetted a kép hátterének azt a fotót, ami ezen az oldalon szerepel, akkor elfogadom, érthető, és jó a lírája. De akkor ennek a flakonnak valószínűleg a másik oldalát kell erre a képre helyezni, és a vágást úgy megejteni, hogy ez nagyjából négyzetes forma, és azt a szöveges részt, ami értelmezhetetlen, levágom a képről. A másik megoldás az, hogy egy formai párhuzamot hozok. Akkor ezt a flakont átteszem a képnek teljesen jobb oldalára, ott takarom azt a szövegi részt, ami egyébként sem érdekes, és ha a mélységélesség miatt még életlenben is, de megtartom a fotót, az oldal logóját, beazonosíthatóvá teszem, és a két forma között teszek hasonlóságot, ami a fejjel, a hajjal és az üveggel létrejön, és ezzel dolgozom. Most ebben a formában értelmezhetetlen az, hogy miért szerepel ezen a képen a szövegi rész, mert ez sem tartalmában, sem formájában nem csatlakozik ahhoz a rendszerhez, ami a kép közepén és bal oldalán létrejön. Ismétlés. (hegyi)