Tél esti havazás a turistaszálló előtt, az olasz hegyekben.
Te mondtad, hogy válaszoljunk az elemzésre. Most meg az a baj, hogy magyarázkodok. különben meg én nem tudok magyarázni és vitatkozni sem, se szóban se írásban. Látod nem tudok értelmeset írni.
Igen István, de arra nem adtál választ, miért készült a kép, mi az, ami miatt ez így vagy úgy de érdekes volt számodra. Hallgattam az adásod, a rácsodálkozást a tisztított utakra. Miért gondoltad, hogy ez fentről, este, rossz fényviszonyok között ebből a távból és ebben a kompozícióban képpé formálható?
Azt gondolom, hogy két akadálya van jelen pillanatban annak, hogy előre tudj lépni a fotózásban. Az egyik a kitartás. Bulldogként kell akarni csinálni, nem lustálkodni, nem feladni és nem abbahagyni az első rossz kép után egy ötletet. A másik az ismerethiány. Képeket kell nézni, sokat, még többet, és még többet, nem ítélkezni felettük, hanem befogadni, és közben nem ártana picit olvasni, bővíteni a látóköröd. Az, hogy ösztönösen tudsz képeket készíteni, nem lesz elég a boldogsághoz, mert az ösztön sokszor cserben hagyja az embert. Amikor gépet vettél, kérdeztél, mit tegyél. Akkor is mondtam, hogy ha van benned kitartás, akkor vegyél gépet, de csak azért, hogy ne unatkozz, azért ne. Ezt gondolom érted: ne unaloműzés miatt fényképezz, hanem mert valami megfog, mert valamit ki akarsz fejezni. Vannak érzéseid, vannak gondolataid. Ezek olvasással, önképzéssel mélyíthetők, sokszorozhatók, ehhez kitartás kell és akarat. Nem lehet mindig a könnyebbik végét keresni, hogy majd más megcsinálja helyetted a nehezebbjét. Ne akard megúszni.