Van egyfajta szomorúság ebben a képben, melankólia mindazzal együtt, hogy tényleg azt az időszakot idézi, ami nekem egyébként megint egy iskolás sztorit hoz elő. Amikor nyár végén még Pesten voltam, de már kellett készülődni vissza, lélekben legalábbis, az ember számolta, hogy még öt nap és aztán utazom vissza Sopronba - hát ezek nem voltak olyan nagyon boldog dolgok. Az ember mindig próbálta húzni, húzni, húzni, hogy minél tovább tartson egy nap, minél több élmény beleférjen. Valamiért nekem ez az élmény jött ebből a képből elő. Abszolút jó ez a szerkesztés, miközben a centrális komponálás nem a legizgalmasabbak közé tartozik, de jó az, hogy az egyik oldalon egy még zöldellő mező van, a másikon meg egy fölszántott vagy bevetett mező és a kettő között húzódó árokban ez az ereje teljében lévő fa. Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus és egy jó leckemegoldás. Megvan a három csillag. Azt gondolom, hogy nagyon közel vagyunk a leckemegoldáshoz is, csak azért nem mondom, hogy az, mert szeretnék erre még kapni Tamástól képeket. (hegyi)
értékelés: