kotorásztam az archívumomban
Köszönöm István, a leckeválasztás nálam eléggé ötletszerű, néha az új képeknél is, pláne egy réginél. A ház, nekem hiányozna, de lehet, hogy csak azért, mert így szoktam meg.
kotorásztam az archívumomban
Azt gondolom Tamás, hogy nagyon fontos fiókot nyitottál ki, a klasszikus fotó irányát, azt a bázist, ami bár lehet, hogy nem korszerű, de mindenképpen fontos alap. Mindegy, ki mit mond, hiszen a divatok, az irányzatok jönnek, mennek, visszatérnek, viszont csak gazdagodhatunk azzal, ha minél több irányra nyitottak vagyunk. Szép tónusok, szinte lemászik a monitorról, íze van, hangulata, illata, ritmusban kiváló a figura megjelenése, jó! Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm István, a leckeválasztás nálam eléggé ötletszerű, néha az új képeknél is, pláne egy réginél. A ház, nekem hiányozna, de lehet, hogy csak azért, mert így szoktam meg.
Tamás, ha archivumodban csupa ilyen klasszikusan szép fotód van, akkor biztatlak a további kotorászásra! :)
Igaz, a leckeválasztásod annyira nem jön át, de számomra a fotó erényeiből semmit nem von le. De azért feszegetem a leckekérdést, mert úgy érzem, az árnyékoknak jelentős szerepe van. Egyrészt vezérvonal a nagy fa árnyéka, a világos nadrágos emberalakra szépen elvisz - és ha a legkedvesebb képnézegetési szokásomnak engedek, és hagyom, hadd képzelődjek a fotóban gyönyörködve, akkor bizony az élet nagy kérdéseiről szóló metaforák kezdenek zsongani a fejemben.
A másik, amit az árnyak adnak, az a domboldalon mutatkozik meg. Egyszerűen megnyitják a síkot. De nagyon szép a dombocska íve, a metsző fatörzs rajta... Azt is azért elmondom, hogy a háttérben a ház, és az embercsoport(?) ami nem hiányozna nekem. Persze azok retussal gyönyörűen eltüntethetők lennének, annyira súlytalanok.
Köszönöm az elemzést!