Nagyon kedves a főszereplő, jó a háttérrel való kapcsolat is. Nem biztos, hogy egyértelműen kiderül ebből a képből, hogy ez egy múzeum, mert ahhoz túlságosan szűkre van vágva, tehát mint feladat, azt tudnám mondani, hogy valamennyit kéne ezen az egészen nyitni egyrészt, másrészt a fényviszonyokkal kellene valamit kezdeni – most annyira túl van világítva a képnek a bal oldala, annyira sok fény érkezik, hogy elveszítjük a formát, kiégett ott a felület és ez nem annyira jó, nem is csak az arcnál, hanem a kis csipkénél is a nyakban, tehát technikailag ez nekem problémás, és a szűk vágás miatt kevésbé tudok mit kezdeni magával, mint tárgyfotóval. Szóval itt másról szól a mese. Egy tárgyfotónál leíró jellegűbbnek kellene lennie a közlésnek. Nem lehet ennyire szűkre vágva a néző érzelmeire számítani – tehát ezek az érzelmek vagy létrejönnek vagy nem. Most azt mondom, hogy ez egy szerethető tárgy, de ezt az én fantáziám hozza létre nem a valóság. A szerethetőséghez azért ehhez kicsit több kéne. (hegyi)
értékelés: