szuszpenzió lat. 1. rég, jog felfüggesztés, elhalasztás (tárgyalásé, fizetésé) 2. rég felfüggesztés, elmozdítás (állásból, hivatalból) 3. kémia durva diszperz rendszer: folyékony anyagban szilárd anyag részecskéi lebegnek, amelyek hosszabb-rövidebb idő után leülepednek 4. orv olajban finoman eloszlatott szilárd hatóanyagból készült, lassan felszívódó, elhúzódó hatású injekció 5. zene késleltetés
Az első benyomás, ami a képről nekem az eszembe jut, az az, hogy úgy néz ki, mint hogyha egy olyan hölgyet látnék, aki éppen zenél. Nekem az ilyenféle elmélyülés, befelé figyelés a zongorázással, esetleg a csellózással összefüggő megfigyelés, tehát ott láttam ilyet, ezeket a gesztusokat, ezt a fajta enyhén félrebillent fejjel a zenére és a belső harmóniára figyelést. És akárhogy is nézem ezt a képet, mindig ez jön vissza, amikor újból idepörgetem az oldalt. Ami a képi megoldást illeti, egy fokkal azért jobban örülnék annak, hogyha ez egy élesebb kép lenne. Nem is az arcon elsődlegesen, hanem a hajon. Az arc az így jó, ahogy van, talán egy leheletnyivel kevesebb fény is elég lenne. A hajon nekem sok a fény. Ha a kezeddel letakarod a képnek a jobb oldalát, akkor látod, hogy egyből elkezd működni az arc. Tehát most itt egy pici pontosítás azért elférne. De tulajdonképpen az egésznek az üzenete az abszolút rendben van és érthető, már amennyire nem nagyon valami más irányba mentem el, mint amit te mutatni akartál. De nekem nagyjából ez. Ami a leiratban értelmezhető, vagy látható, az tulajdonképpen nem mondd ennek ellent, úgyhogy kíváncsian várom a véleményedet. Mindenesetre a 3 csillag és a leckemegoldás az megvan. (hegyi)
értékelés:
Eddig minden fotós könyvben csak azt olvastam jótanácsként, hogy hogyan lehet több fényt kreálni az adottnál, derítőlappal, alufóliával, stb., de hát elvenni is lehet belőle, tényleg!( Mélyedés a kanálban felfedezve! :)) Mert a szándékom az volt ennél a képnél, hogy az egyik arcfél majdnem teljesen árnyékban legyen, a gép pedig egy bizonyos mennyiségű fény alatt már nem mért. Tehát, ha kitakartam volna a fénycsóvából (na, azt nem tudom, hanyadik kezemmel), akkor is közelebb kerültem volna a megoldáshoz. Ezt jó tudni...
Az utómunkáról szóló videót érdeklődve várom!
Gondoltam én, hogy nem véleten van berakva ide az elejére ez a szörnyű macerás önportrékészítés! Micsoda felüdülés lesz úgy exponálni, hogy látom is épp, mi van a keresőben! :)Néha egy kis megszorítás után felértékelődnek a dolgok! :)
A technikai küzdés abban segít, hogy kevéssé melós helyzetekben is gyorsan tudjunk reagálni. Néhány javaslat:
- a fény forrása általában nem ideális, ilyenkor jól jöhet a fény mellett az árnyékolás, azaz akár egy alufólia darabbal lehet úgy takarni a fény útjába, hogy ahol kevesebbet akarunk, oda ne menjen annyi.
- az élességállításnál kérdés persze, hogy van-e manuális lehetőség. HA van, akkor segíthet, hogy akár egy helyünkre beállított tárgyon fényben álltunk élességet és utána ezt ismételten már a helyünkre állva alkalmazzuk - persze állványra szükség lehet.
- a tónusokat utómunkában lehet még finomítani, erre hamarosan készítek egy videót.
Zsolt, köszönöm a korrekt értékelést!
Zene - ha megszólalt, igazat mondott. Hosszú éveken át aktívan zenéltem, de most is zenészekkel vagyok körbevéve.
Életlenség - a haj életlensége számomra is kérdésessé vált. Amiért mégis vállaltam a képet, az az volt, hogy a jelen körülmények között ez volt a maximum, amit meg tudtam valósítani a tervből. Nem mentség, de magyarázat. Volt egy kép a fejemben, amit meg akartam csinálni, hogyha önportré, akkor nekem az az önportré. Nem pont ez a kép volt, de közelít. Lehet, túl magasra tettem a lécet, ezért rezeg...
Szóval ez a kép az elsötétített fürdőszoba tükrében lett lefényképezve, és emiatt ennél jobban képtelen voltam élességet állítani. A hajon a túl sok fény pedig abból adódik, hogy a fényforrás - ami sejthetően nem egy soft box - a tükör mellé volt felrögzítve, valamint a szennyestartóra , mint állványra, csak a régi kis Fujimat voltam hajlandó felapplikálni, aminek még ennyi fény is majdnemhogy kevés volt.
Próbáltam vágni a kép jobb oldalából, hogy leessen a viágosabb rész, de úgy meg nekem már billent az egész, felborította azt az arányrendszert, ami itt nekem jól esik, mert úgy túl közel került az arc. Valahogy nekem kell ennyi levegő köré.
Ami miatt mégis örülök egy kicsit, hogy a mondanivaló ezek ellenére benne van. Jó, hogy nem ott van a gond. A befelé fordulást, mint személyiségjegyet volt szándékomban valamilyen módon közölni, és ez sikerült.
Nagyon-nagyon szeretnék egy állványt és egy portréobjektívet....:)
:) Felmenthetted volna azzal is magad, hogy az én látásommal van a baj! :D De a tiéd jobb ötlet, meg kell hagyni! ;)
@Ramóna: Nagyon nem hagyott nyugodni engem ez a fájdalom...mert ha ez így van, ahogy mondod, akkor be kell lássam, mégsem jó a fotó. De ma reggel azért mégis sikerült felmentenem magam előtt önmagam: a fájdalom megszüntetésére van egy jó gyógyszer, a belsőleges szuszpenzió... :)
Nekem inkább egy lemondás, egy elengedés van benne. Még nem fordul a jövő felé, de már nem a múltban van, hanem éppen abban a töredékpillanatban amikor elengedi a múltbeli kötést...
Érdekes, nekem nincs benne fájdalmasság.
Pont azért örülök ennek a képnek, mert - minden várakozásomat felülmúlóan - sikerült átlépnem az "így nézek ki" leképezéséből az "ilyen vagyok"-éba, ami a portré lelke lenne. Ez a legnagyobb változás is egyben a gondolkodásomban, mióta itt vagyok a Látszótéren, hogy már nem megörökíteni szeretnék dolgokat a képeimmel, hanem elmondani.
És a fájdalom elmúlt, helyette van letisztultság és esszencia...
Ez a kép annyira Te vagy!!! Kicsit fájdalmas nekem, de nem azon a durva depressziós vonalon, hanem egészen lágyan és finoman, mégis, vagy ezen túllátva inkább erőt érzek benne, mint gyengeséget! A hajad pedig - nem lehet szó nélkül hagyni - csodaszép! ;)
@István, nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad a benyomásaidat és a meglátásaidat! Hirtelen a célbatalálás jóleső érzése töltött el miatta. Úgy örülök, hogy érhető a kép, nem is reméltem, hogy ennyire! Azt pedig csak érdekességképp jegyzem meg, hogy 8 évnyi zongorázás és 4 évnyi rajzolás után igen, ilyen vagyok - frissen mosott hajjal.... :)
Most tökéletes egység számomra is a fotó, a cím és a leírás. Az pedig külön öröm, hogy mégsem unalmasan egyértelmű, vagy konkrét. Mert esélyt adsz, hogy a magam pillanatnyi vagy általános állapota szerint kapcsolódjak ahhoz az érzéshez, amit a fotón megjelenítesz. Mialatt nézegettem, három módon is hordozott a fotód számomra érthető és átérezhető érzéseket (visszafele haladva a következőket) A zenei szuszpenzió benne van. Mintha egy zongoradarabot játszanál - ismerem, hallom magamban ennek a késleltetésnek a lélektani erejét. A nagyon kevés eszköz amit látok, mégis éppen elegendők arra, hogy meggyőzzenek - a tekintet, a fejtartás, és amit ebből felrajzol az agyam.
De a "durva anyagi részecskék ülepedését" is értem - még ha metaforikussan is. Mert a dolgok érthetetlen vagy éppen megértett kavarodása, kavargása a fejben, vagy a lélekben, mint lassan ülepedő szuszpenzió(s oldatban), képes elővarázsolni ilyen pillanatot, ilyen tekintetet...
És a felfüggesztés, elmozdítás - mint pl hétköznapi ok - is kiválóan magyarázhatná a fotót.
Persze, ezt a fotót szerintem nem kell magyarázni, mert a világ minden táján azonnal érthető az árnyalt lelki állapot. Konkrétuma nem is számít.
Ahogy pedig megszerkesztetted a fotót, abból azt gondolom, hogy nem először találkozol "a" képzőművészettel... :) Bár ezt sejtettem az előző képeknél is, most egészen biztos vagyok benne. Szóval azt hiszem ez egy klasszikusan szép önportré, amit még a láthatóan gondosan ápolt hajad sem tesz modorossá, nem hozza be a megcsinált, vagy kipózolt érzetet - hanem az is összhangban van ezzel a merengős-ülepítős pillanattal, és az összhatás meggyőz, hogy ilyen vagy...
Nem kell sivaként 4 kezünknek vagy 6-nak lennie, ide-oda tenni kell kartont, fóliát, ezt azt, és megvan a takarás.