Egy kis zölddel legyen szíves, köszönöm.
Annak kifejezetten örülök, hogy Csaba nekifogott ennek a leckének, és az is nagyon jó, hogy egy olyan ritmust, és egy olyan irányt talált a megoldásnak, ami nem egy szokványos igazolványképszerű megjelenést ad, hanem egyszerre dolgozik a fénnyel, az árnyékkal, a derítéssel, vagy a sötét tónusokkal. Ezt azért tartom jónak, mert egy nagyon érdekes gyakorlat is egyben. Valami történt a kép jobb oldalán - ott az árnyéknál látok valami olyan sávosodást, amit egyenlőre nem tudok hova tenni -, lehet, hogy itt történt valami olyan utómunka, ami a tónusokat, vagy a kontrasztot próbálta emelni, de ezt nem tudom biztosan megmondani, mindenesetre érdemes lenne ennek utánanézni, mert ez a minőség rovására megy. Jó lenne ezt tisztázni, vagy helyrehozni. A képpel egyetlen problémám van, mégpedig az, hogy olyan formákba is belevágtál, amibe nem volt szükségszerű. Egyrészt ez az állad - érdemes lett volna egy kicsit többet adni belőle, hogy befejeződhessenek a formák -, másrészt az árnyékban az orrod. Mind a kettő olyan, hogy mivel ezt a vágást ennyire minimális mértékben vitted véghez, attól ez hibaként jelentkezik. Ha határozottabb a vágás, akkor lehet az arcból csak egy részletet adni, és még attól is értelmes portré marad, de ehhez az kell, hogy ezt a döntést határozottan hozd meg. Vághattál volna fent, a haj vonaláig, mert az kevésbé fontos. Egy szóviccel élve: ’az állam én vagyok’, tehát az álladat meg kellett volna hagyni, vagy majdnem a száj vonaláig, esetleg a szájvonal alatt egy ujjnyival lehetett volna vágni, és akkor megint egy értelmes vágást kapok. Ez így most inkább csonkolás. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és megvan a leckemegoldás is, de Csaba, ez ne jelentse azt, hogy ezzel a leckével nem foglalkozom tovább, mert ez engem csak eddig érdekelt! Tessék erre is küldeni! És még egy dolog, tessék egy kicsit nagyobb ritmust adni ennek az egésznek és küldeni a képeket, mert akkor tudunk jól dolgozni, ha viszonylag rendszeres munkákkal jelentkezel, és akkor egyik munka a másik után tud épülni egymásra. Ha túl nagyok a lépésközök, akkor a ritmust veszítjük el! (hegyi)
értékelés:
Szia Csaba! Szerintem elég árulkodó a fotó, ha a zöld a zöldet jelenti, az erős kontrasztok meg az erős kontrasztokat jelentik (gondolva itt pl. határozottságra) De van itt egyfajta megfigyelő, meg bezártság jelleg is :) A félárnyékos arcban is ott a kettősség. Szerintem karakán fotó - nekem ez a benyomásom lett a fotóról Rólad.
Nekem inkább az a furcsa, hogy picit szűk. Mert éppencsak belevágsz az álladba is meg a fejtetőbe is, és az árnyékod is éppen koppan a képszélen. Így olyan bizonytalan, hogy mit akarsz, közelbe jönni, vagy távol maradni?
Az egyensúly kérdésre: ha lent és fent szellősebb, akkor a jobb szél is elbír még kicsit, ez lehetett volna talán egy megoldás, nem?
Köszönöm a sok véleményt! Az a helyzet, hogyha jobbról több marad akkor a sötét-világos tónusok nem lesznek egyensúlyban. Ebben a formában az oldalsó kisebb világos résszel nagyjából egyensúlyt tart a nagyobb felületű közepes tónus, viszont ha jobbra tolódik a kompozíció akkor ez az egyensúly elmászik
Jelzem be vagyok csípve :D, na szóval nem az van itt, hogy túltótuk-rátótuk.. hanem, hogy a jobb oldali árny-játék annyira erős, annyira meghatározó, hogy a többi (rendezői bal) eltörpül és szinte "jelentéktelen" lesz mellette. Fúú most a jelentéktelent ne vedd zokon, de valahogy ez jön le nekem. Szóval, hogy annyira erős lett a jobb, hogy még.. de majd gyün Apánk és megmondja ;)
Köszönöm, Ágnes! Lehet, hogy tévedtem a kompozíciót illetően. Még az is lehet, hogy túlgondoltam a leckét. "Béláim! túltoltuk, rátoltuk!" :-)
Üdv újra köztünk. Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha jobbra többet kapnánk, és balra kevesebbet, de így is tetszik, az arc őszinte, és ez a fontos.
János, köszönöm a véleményt! Absztrakt képi elemek szintjén abszolút értem a hozzászólásod, én is éppen így kezdtem el a feldolgozását: jobbra tolni a kompozíciót, szépen kigyúrni az árnyékot, na és persze a portréhoz népszerű fekete-fehér feldolgozás.
Aztán rájöttem, hogy nem egy árnyék vagyok és nem akarok egy vizuális klisé közepébe beleülni és szépen legyalultam ezeket a felesleges gesztusokat. Tóth Csaba barátomnak ennyit mondtam "Egyszerű, őszinte portrét akartam, még ha szar is".
A zöld megfejtése: az a jelenet jutott eszembe mikor bemegyek a virágboltba egy szál virágért és kérek hozzá egy kis ZÖLDet. Mégis nézzen már ki valahogy, meg illik feldíszíteni. Ezt a "díszítést" hagytam le a képről. Igen, a címben van egy csipetnyi gúny! Éppen ilyen egyszerű, hétköznapi portrét akartam, mint a jelenet virágboltban. Én ezt a gondolatmenetet jártam be.
Kedves Zsolt! Köszönöm az értékelést!
Az árnyékban a sávok az ajtókeret marásai, nem a feldolgozás során keletkeztek. Engem különösebben nem zavart, rajta hagytam a képen. A hosszú kihagyás oka részben ez a lecke volt, nagyon nehezen fogtam hozzá, hogy saját magam fotózzam. Becsszóra' felveszem a ritmust és foglalkozom még ezzel a leckével is! Már röpül is a következő önportré! Köszönöm szépen, Csaba