Köszönöm a figyelmet István. A középső valóban csak formai töltelék, hogy legyen egy fehér háttér is.
Ha a világítást nézem, akkor a harmadik kép az, ami a legközelebb áll ahhoz, amit szerintem ezekből a növényekből ki lehet hozni, ott lényegül át számomra a tárgy és ott lép át egy szintet a kép azáltal, hogy el tudunk vonatkoztatni a műanyag cseréptől, a növény lexikális meghatározásától, vagyis mindattól, ami visszahúzza a jelenbe a történetet. A csendélet egyik kritikus pontja az idő. Talán érdekes, hogy egy pillanattal foglalkozó és pillanatot megmutató technikánál az időről beszélek, és ez az idő örök problematikája a fotográfiának. Idő a zársebesség, idő az adott napszak, fények, környezet, idő a korszak, amikor a kép készül, idő az exponálás óta eltelt idő is, tehát egy kép elkattintása 4-5 területen is egyszerre vet fel kérdéseket, és próbál egyszerre válaszokat is találni ezekre. A legkritikusabb szerintem az, hogy időtálló-e egy kép. Hogy mennyi az avulási ideje, mennyire csak a pillanatnak készül, azaz túl tud-e lépni a pillanat dokumentálásán. Ha nem, az tanulmány lehet, az naplóbejegyzés lehet, de hamar leesik a falról. A három képből nekem a harmadik az, ami átlép az idő könyörtelen ajtaján, és kortalanná válhat. Az első kép izgalmas felvetés, de a szabályos elrendezés és a viszonylag nagy élességhatár együtt élményben ahhoz közelít, mint amikor felhozzuk a satnya télire eltett muskátlikat és a teraszon vagy a konyhaasztalon kitesszük őket ellenőrizendő, maradt-e élő hajtás, azaz döntünk a növény további sorsa felől. Ez is lehetne egy út, de akkor ehhez ez a rendezettség nem hihető. A második képpel viszont bevallom nem tudok azonosulni, nem tudok mit kezdeni vele, mert ez a lapos világítás nekem elveszi a lírát, de annyira nem tényszerű, hogy a botanikai boncasztalon mellbevágóan részletgazdagon a részletekben rejtőző egésszel élhessem meg az élményt. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm a figyelmet István. A középső valóban csak formai töltelék, hogy legyen egy fehér háttér is.
Különösen erős üzenete van az első fotónak, de a háttér ami oly sok tartalmi aspektust nyit meg, kicsit a csendélettől szokatlan, vagy mondhatni meghökkentő számomra. Az igazán szép megoldás itt a harmadik - de a legérdekesebb mégis az első. A középsőt nem tudom elég erősen befogni a két szélső közé - de lehet, hogy ez is a szerepe, azaz nem befogva áll az ott, hanem kapocsként.
Köszönöm az elemzést! Sajnos ez a sorozat nem ismételhető, mert a tavaszt már nem bírták ki a növények. Az első képben benne ragadtak a lehetőségek. Talán majd legközelebb.