Számomra az elsődleges üzenete az, hogy tíz. Amit biztos vissza lehet kódolni, hogy miért pont tíz, de egyelőre keresem a kapaszkodót. Talán ebből az is kitűnik, hogy a képnyelv más preferenciák alapján dolgozik. Akkor, amikor van egy függőleges formánk és van egy kerek formánk, ráadásul ez a kerek forma duplán meg van ismételve, mert a kép belső részén összegyűjtött fűszerek is ezt erősítik, meg maga a tálnak a kialakítása is, akkor ez lesz az, ami a központi szerepet fogja betölteni. Nem igazán lehet így ebben a formában dekódolni, hogy mi ez a husáng itt. Valószínűleg ezzel lehet összemorzsolni a növényeket, de én azt gondolom, hogy ha geometriai megfejtést keresünk és szigorúan a geometria felől közelítünk, akkor ez lesz utána fő gondolati vonal is. Tehát akkor erre a tízes számra, amit itt most kialakítottunk, erre valamit rá kell fűzni, hogy miért pont tíz, mi ez a tíz. Ha pedig a tárgyakkal akarnánk foglalkozni vagy ezeknek a viszonyrendszerével, akkor ez utóbbit kell kialakítani. Ez a fadarab egy rusztikus eszköz, de viszonylag nehezen megfogalmazható formailag. Ebből, én azt gondolom, hogy egy lényegesen kisebb darab akár a képhatáron túlnyúlva elég lenne, hiszen hát maga ez az eszköz bár hozzájárul ahhoz, hogy itt megtörténjen a csoda, de ilyen mértékben, ekkora tömegben nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő az, aki képviseli ezt az egész helyzetet. Hozzá tenném még azt is, hogy itt a tónusokra is oda kell figyelni. Tulajdonképpen két fő irányvonal van. Az egyik a háttér és a tál tónusrendje, a másik pedig maga a mozsártörő és a fűszerek tónusrendje. Hogyha el tudjuk fogadni, hogy ez a két rendszer él, akkor én azt gondolom, hogy itt a tömeg mennyiségekkel kellene dolgozni. Magyarán lehet, hogy egy kicsit több fűszert kellett volna odacsempészni. Jók ezek a formák. Jók ezeknek a rendetlensége, de most megkérdezem a Gábortól, hogy hova megy a fuvar? Mi az, ami ebből nekünk fontos? Hogyha ez így egyben lenne fontos, akkor legalább kétszer ennyi fűszer kellene, ahhoz hogy az ő hatása érvényesülni tudjon. Ráadásul, mivel ezek nagyjából hasonló színvilágban vannak, ezért a fekete-fehér átalakításnál ezek összemosódnak. Abban sem vagyok biztos, hogy jelen állapotban most itt a fekete-fehér az, ami a megoldás, mert ezzel ez a két tónusrend jön létre, semmi más. Azt még hozzátenném, hogy nekem, mint hogy ha ez a tányér félfoknyit fordulhatott volna, legfőképp azért, hogy ne forduljon ki ebből a rendből, ha már ezt a mértani rendet hozom. Viszont nekem valami még hiányzik ebből, ami összerántaná ezt az egészet. Talán itt is igaz: közelebb kell menni. hogy érezzük a fűszerillatot, hogy halljuk, ahogy morzsolódik a tálban a holmi, hogy részesei lehessünk ennek és ne csak leltárszerű megfigyelői. Én most azt mondom, Gábor, hogy ez egy egycsillagos kép, de ettől függetlenül nem szeretném, ha föladnád ezt a feladatot és rágni kéne ezt még. Mert én tudom, hogy egyszer csak eljön az a pillanat, amikor átbillen a verbalitás szintje és eljön a pillanat, amikor képi nyelven tudsz megszólalni. Most én ebben azt érzem, hogy bár létrejött ez a tízes szám vagy létrejött ez a grafikai rend, de talán lehet te magad sem biztos, hogy gondoltad, hogy ez itt miről szól, hogy egy függőleges vonal meg egy kör mit hoz létre. (hegyi)
értékelés: