Kedves Feri, köszöntünk a Látszótéren! A kép címével nem nagyon tudok mit kezdeni, látok a leiratban megoldásokat, ami nekem kínaiul is lehetne, ezért a címmel nem is kezdek semmit. Ami a képen látható, az viszont egy jó ritmus. Hozzátenném azt, hogy mindig a legvilágosabb rész, amit megfigyelünk, így ezt továbbgondolásra bocsátom, hogy vajon valóban az a rész a legfontosabb, amelyik most a legvilágosabb? Az tud a legtöbbet mesélni rólad? Érdemes ilyenkor a fényforrással kísérletezni, mozgatni, ha lehet, hogy mi az, ami üzenetként megjelenik. Mert ha megfigyeled, az objektív kör formájába belevágtál a képhatárral, ez egy elfogadható dolog, ha a kéz a fontos. De a kéz most mit csinál? Nem oda van téve sem a fókusz, sem az élesség, és a fény központja sem. A kéz markol valamit, az látszik, de hogy pont mit csinál vele, az sötétben van. Ez lehet egy értelmezési irány, el tudom fogadni, ugyanakkor kicsit bizonytalannak érzem azt, hogy ha jól megnézem, a kép aljánál kikandikál az egyik ujjad, tehát ez egy valós helyzet, amiben valós gesztusok vezéreltek. De ez a döntésed nekem azért furcsa, mert olyan, mintha egy balettmozdulat lenne, miközben egy nagyon tárgyias megközelítést is kapunk. Én most kérnék egy ismétlést, mégpedig azért, mert valahol a kézhátnál, a szőrszálaknál éles a kép, az objektívnél nem annyira, a hüvelykujjnál nagyon furcsák a fények, nagyon kontrasztos az egész, túl van világítva a bőrfelület, miközben ami árnyékban van, az szinte bebukik, ettől az egésznek a térbelisége, a plasztikussága sem tud abban az erőben jelentkezni, mint ami ebben a képben benne lehetne. És ez a bizonytalanság a nézőre is átragad. Azt kérném, hogy gondoljuk ezt végig, hogy formailag valóban megáll-e ez a lábán. Egyrészt beszélgessünk erről, másrészt érdemes lenne ezzel foglalkozni, mert ha a saját magunk bemutatása a cél, akkor abban mindenféleképpen magunknak kell meghozni egy határozott döntést, hogy azt akarom érzékeltetni, hogy én egy háttérbe húzódó egyéniség vagyok, aki maga elé tart valamit, tehát ez az üzenet fő iránya, vagy pedig egy határozott jelenléttel bíró személyiség vagyok, aki megfogja, aki irányítja a dolgokat. Most itt valahol a kettő között vagyunk, és ezért kérném, hogy ezt gondoljuk át. (hegyi)