Nagyon érdekes az a képi világ, amit mutatsz, de nem értek egyet azzal, ahogy komponáltál, mert a tömegelhelyezés nekem így most nem stabil, és nem is nagyon előremutató, inkább olyan iskolás megoldásnak gondolom tömegelhelyezés szempontjából, miközben maga a megfigyelés abszolút érthető, és jó. Kellene még időt töltened ezzel a szoborral, mert valami közöd van hozzá, hogy ezt lefotóztad, és én ezt érzem és sejtem, miközben nekem ez most nem jött át a képről, hogy mi. Márpedig valamit a nézőnek is kell adni ebből, hogy értse, hogy miért készült a kép. Ugyanis ez több, mint dokumentálás, és ez a kép is több, már így is, mert szubjektívabb annál, mint egy dokumentumfotó megközelítés. Úgyhogy Tamás, ha jársz majd Budán, akkor jó lenne ezt a képet megismételni úgy - és ez a nehéz, mert én nem tudom ezt helyetted eldönteni -, hogy neked ebben a fontos most a magány, ahogy áll a nagy fák között, és mint egy ilyen jelenés kiugrik onnan, vagy a szobor ábrázoltsága, vagy a természet a fontos és a szobor csak másodlagos. Szóval azokat a hangokat a billentyűn neked kell leütni a megfelelő sorrendben, hogy dallammá álljon össze. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)