Nagyon szépek a mozgásfázisok, amiket megörökítettél. Olyan, mintha lenne itt egy karmester, aki vezényli a zenekart, és mögötte balettkar ugrálna és repülne a levegőben, szóval tényleg izgalmas a dolog. Szűk egy kicsit ez még mindig, és megint azt mondom, hogy ahhoz, hogy a szereplők működhessenek, kell a tér. Nem elég annyi, hogy mindenki kilóra meglegyen, hogy ott van a négy galamb, meg a fűre lépni tilos tábla, a fű, meg a virág - ehhez kell az, hogy mindez úgy tudjon megtörténni, hogy érezzem azt, hogy ezek honnan jöttek és merre mennek, hogy meglegyen egy mozgásritmus, ami most körberajzolódik, de ennyire szűkre komponálva nehezen lesz szabadságélménye. Mindezzel együtt egy 2 csillagos megoldás, a kompozícióban bátran használd a teret. Nem kell mindent körömollóval körbevágni, érteni fogjuk akkor is, hogy ki a főszereplő, hogyha hagyod a teret működni és egy kicsit lazábban kezeled a térben a tárgyak elhelyezését. (hegyi)
értékelés: