Itt el kell mondjak egy turpisságot. Ez az én saram, én voltam az, aki betette ezt ebbe a leckébe. Márti szorgalminak küldte be, talán úgy gondolta, hogy ez nem egy leckekép szint, vagy nem tudom, miért oda küldte. Egy biztos, én voltam az, aki beemeltem azért, hogy beszélhessek róla, mert ugye abban maradtunk és ezt tartjuk is, hogy a szorgalmi munka nem kerül elemzésre. És erről a képről szerettem volna nektek mesélni, mert látszólag ez egy természetfotó, egy évszakokról szóló kép, mintha egy áradás lenne, mindenesetre nagyon hömpölyög ez a víz és az egész egy nagyon rajzos, kontrasztos helyzet. Bevallom férfiasan, hogy van itt nálam egy nagyon régi album, úgy hívják a fotóst, hogy Ansel Adams. Azért mondom az ő nevét, mert ő az, aki végig tudta Amerikát úgy fotózni, hogy természeti helyzeteket fotózott le, és valami egészen elképesztő. Igaz, hogy ő síkfilmre és nagykamerával dolgozott, ez itt pedig egy telefonos felvétel, de mindezzel együtt nekem olyan érdekességeket hordoz, valamint egy olyan pluszt is, ami több annál, mintsem, hogy egy helyzetet megörökítsen. Mert ez a kép attól izgalmas, hogy ez a kis ágacska felkunkorodik, de ritmizál a part ívével, közben ez az ív a végtelenben is folytatódik, és nézhetünk tovább a semmi felé, mert ott is nagyon szép ívek vannak. Eközben ezt az egészet nagyon szép rendben övezik a fák, de az egésznek mégis megvan a szabályozottsága ellenére is a maga természetessége és szabálytalansága. És ettől ez az egész nekem evidenciává válik. Úgy válik képi evidenciává, hogy közben az alkotó ezt nagyon-nagyon könnyedén tette ide elénk. És mégis van az egésznek egy olyan érzése, mintha minimum 60 évvel ezelőtt készült volna. Ettől van egy olyan dinamikája, ami nekem a kortalanságot, a nyugalmat, a biztonságot mutatja, miközben a kép előterében ez egy rendkívül izgága helyzet. Szóval nagyon furcsa, hogy hogyan lehet ebben az egészen nagy rendezetlenségben megtalálni a nyugalmat, és a békét. És ez a kép erről mesél nekem. Nagyon köszönöm Mártinak, és szeretnék erre adni 3 csillagot, és egy leckemegoldást is azzal együtt, hogy lehet, hogy ez furcsának fog hangzani, de a Mártit is arra biztatnám, hogy tegye már meg, hogy egyrészt kicsit határozottabban van nálunk jelen, másrészt pedig azokat az élményanyagokat, képi megnyilvánulásokat, amiket készít, engedje szabadon. Mert nekem úgy tűnik, mintha túl szigorú lenne saját magához. Ezek az egyébként skiccnek, vázlatnak gondolt képek is hordozhatnak időtálló üzeneteket, és én itt most egy ilyet találtam. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: