Fluor Tomi úgy látszik, hogy a népművészet mestere is, mert bekerült a városi folklórba. A gesztus maga érthető, de ami a szövegrészt illeti, nekem itt most erősebb, mint ami a képi részben megjelenik. Ez ugye egy férfi wc, és nyilvánvalóan abból adódik a ritmus, hogy van egy lejjebb helyezett wc, ami gyerekeknek szól. Ugyanakkor ez egy érdekes kérdés, hogy ebben hol vannak a lányok? A férfi wc, mint gesztus, egyértelmű utalás, egyértelműbb, mint a lányoké lenne, de nem érzem megoldottnak ezt a geget. Ráadásként azt sem tudom, hogy ez mennyire a gyerekkor? Értem azt, hogy ez egy felidézett emlék magára erre a kérdésre, amit az ember egy bizonyos életkorban feltesz, hogy ha én így nézek ki, akkor az ellenkező nem vajon hogyan nézhet ki, és ebben utána mindenféle természettudományos kutatások indulnak, és különböző partnerekkel az önmegismerés, és az egymás megismerése is előtérbe kerül. De nem érzem azt most, hogy ez ebben a képben sűrűsödne, ugyanis – legalábbis az én emlékeim szerint – a kérdés bár felmerült, ugyanakkor nem a férfi wc-ben. Úgyhogy nem nagyon értem, hogy Csaba miért pont ebben a szituációban próbálja ezt érthetővé tenni a számunkra. A felnőtté válásnak lehet egy helyszíne, vagy legalábbis az önmegismerésnek, de nem ennek, hogy mi van velem, és mi van az ellenkező nemmel. Mondanivalóban nekem ez nem nagyon megoldott. Ami a képi megoldást illeti, az egész tér valahogy nagyon furcsán tekeredik, nem tudom, hogy ez miből adódik. A helyzet maga plasztikus, tehát egy jól megvilágított szituáció, de mégis azt mondom, hogy ez nekem egyelőre elég primer geg. Visszaadnám, de nem ismétlésre, hanem átgondolásra. (hegyi)