A gondolat maga abszolút érthető, és jó, és egyet is tudok vele érteni. A megfogalmazás viszont pontatlan. Nyilvánvalóan ez abból adódik, hogy ezek az instagramos, mobiltelefonos fotók valahol a gyárban készült szoftverekkel működnek, és az úgy élesít mindent, ahogy ő akar, viszonylag egy kaptafára, és ezt az ember megpróbálja valahogy elfogadni. Azt mondanám a Vikinek, hogy te már azon túl vagy, hogy átadd az irányítást a technikának. Abban visszalépésnek érzem ezt a képet, hogy lényegesen jobb minőségű képeket kaptunk már tőled, ahol nem engedted ki a kezedből az irányítást. És most nem csak az élességre gondolok, hanem arra, hogy ez a telefon a maga objektívével létrehoz egy atmoszférát, ettől egy kicsit dőlnek a vonalak, egy kicsit kidől ez az üvegfal, azaz kap az egész egy hatást, de ez a hatás nem Bach Viki hatása, hanem Bach Viki elfogadja azt, amit készen kap a telefontól, vagyis a technika használatánál megengedted, hogy a főnök ne te legyél. Ez pont azt a hangulatot gyengíti, ami a folyosón felejtett esernyő. A másik meglátásom az, hogy oké, van egy geg, de nem tudom, hogy mennyire volt cél, hogy ez a forma beleolvadjon az oszlop aljába. Szóval, lehet, hogy nem tökéletesen jó helyen van az az ernyő. A viszonyrendszer, a formai rendszer kialakításánál szerintem fontos, hogy ezek a formák tisztán érthetőek maradjanak. Úgyhogy ezt most én egy 1 csillagos leckének gondolom, mert amit megláttál, az érvényes és jó alap. Azt szeretném mondani Vikinek, hogy ne hagyja magát eltéríteni a saját útjáról, bár tudom, hogy nagyon kényelmes ez a telefonos ügy, és nagyon instant, de ez mára már ha nem kap egy nagyon erős kontrollt az alkotótól, akkor egy geg marad csupán. Figyelj arra, hogy ez a te utadon már nem előrelépés, ezen te már túl vagy. (hegyi)
értékelés: