Művészi irány... nem gondolom, az esztétika és az, hogy a képnyelvet használjuk, egyrészt még nem művészi irány, vagy szint, másrészt alapja bármiféle fotós iránynak.
Az a helyzet, Csaba, hogy egyre inkább azt érzem, hogy te így lemodellezed a mozgásokat, amit a fa szerinted végez. Itt is, mint egy forgalomirányító a repülőtéren, már csak a két zászló hiányzik a kezedből. Én ezt értem, de a csonkolásokat nem nagyon. Térdnél történik egy vágás. Ha a felső régiót ennyire nyitottan hagyjuk, akkor az alsót miért vágtuk le? Jó ez az elszánt tartás, de megint nem látom a tekintetet. Megint ugyanaz az a helyzet, mint a parton készült képnél, hogy civil. Ha ez egy Levis reklám akar lenni vagy egy Caterpillar bakancs reklámja, akkor értem, akkor van szerepe, de akkor nem működik a fekete-fehér, mert akkor harsány, reklámszínekkel kell dolgozni: nézd, ez a szabadság és mindezt ez a nadrág és ez a cipő adja. Visszaadnám átgondolásra. (hegyi)
Művészi irány... nem gondolom, az esztétika és az, hogy a képnyelvet használjuk, egyrészt még nem művészi irány, vagy szint, másrészt alapja bármiféle fotós iránynak.
Köszönöm szépen az elemzést! A vágásra nincs indokom. Fönt volt az "esemény", én meg így tudtam mászni. Ilyen prózai a dolog. Az ff onnan jött, hogy így jobban érvényesültek az irányok. A civilséget emésztem, művészi fotó iránynak tűnik. Én sokkal nyersebben szoktam felfogni
Nekem is nagyon tetszik. Itt már igazán van közöd a Tönk úrhoz, már eggyé válsz vele, átérzed őt, nagyon szépek a fények is és a perspektívát is jól választottad ki. Külön tetszik a bal kezed árnyéka a fán.
A tönkuras fotóid közül nekem ez tetszik eddig a legjobban, nem csak a ritmusai, a képi és a képzeleti árnyalatai miatt, sem a megrendezettsége miatt, hanem mert hiszek Neked, elhiszem ami az arcodról süt, attól aztán minden evidencia :) Persze lenne "mélyebb" értelmezésem is, de a sok jó mellett nekem most ez a legfontosabb. Igazán beszédes, sokrétű, és nekem nagyon tetszik.
Csaba, eddig ehhez a képhez nem írtam, mert nem nagyon tetszik. De most fölmerült egy elvi kérdés, ami engem nagyon is izgat. Azt írod, hogy a nyersebb megközelítés híve vagy. Ezzel én nagyon egyet értek. De, ha felmászol egy fára és ott hadonászol, az bizony nem túl nyers megközelítés, az művészi fotó irány, hogy téged idézzelek. Akkor pedig a 'művészi' gondolatot ki kell dolgozni. Nyers megközelítés talán az lehetne, ha nem egy felnőtt férfi, hanem egy gyerek mászik a fára, mert nekik ez természetes cselekvés. Ha te mászol föl, annak oka kell, hogy legyen. Nem feltétlenül novellisztikus oka, lehet az vizuális is. Itt ilyesmit sejtek, a fával való azonosulást és szellemének megjelenítését. Ez nagyon szép program. A megvalósítás azonban még nem az igazi.