Tamás nem tudja, hogy mennyit vitatkoztam magammal ezzel a képpel kapcsolatban. Az első pillanatban, amikor megláttam, azt mondtam, hogy a fenébe, miért kell csinálni ezt a bohóckodást ezzel a torzítással. Aztán félretettem, később megint megnéztem, akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy is van ez, és mi a trükk, tehát, hogy honnan is lehetne ezt normálisan nézni, és akkor rájöttem, hogy ez sem megoldás. Szép lassan eljutottam arra a pontra, hogy ne akarjam érteni a technikáját. És onnantól kezdve elkezdett a dolog működni - de azért azt mondom, hogy Tamás, ez egy nagyon vékony jég, amire most léptél ezzel a portréval, érvényes, elfogadható számomra, de a technikai bindzsizés igen könnyen modorossá válik. Mindazzal együtt, hogy ez a kép azok közé a képek közé tartozik, amelyek csak címmel együtt értelmezhetőek. Önmagában a kép, ha nem kapom meg a címet, akkor nem kapja meg azt a ”vajszínű” árnyalatot, ami a vodka említése által létrejön. Mindenkinek más és más élményei vannak a saját életében akár ezekkel a tudatmódosító szerekkel kapcsolatban is, mint az alkohol, ez mindenkinek a személyes attitűdjét feltételezi, de azt hozzáteszem, hogy van abban erő, hogy az ember ezt elindítja, mint kép. Ugyanakkor azt mondom Tamás, hogy felcsigáztál azzal, hogy elkezdted az önarcképet újból, és miközben az ígéret most megvan, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ígéreten túl hova és merre megyünk. Nem akarok semmit sem erőltetni! Mindenkinek a saját döntése az, hogy mire használja az önportrét, mint feladat. Mert az önportréban megvan a naplószerű jelleg, a gyónás, a tükörtartás, a fricska, a humor, az irónia, a fájdalom, sok minden benne lehet. Reménykedem, hogy folytatod. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést és megint le kell írnom, hogy mennyire hálás vagyok, amikor a problémás képeket is megpróbálod megközelíteni. Igen, a cím nélkül csak egy furcsa effekt lenne. Persze így sem egy remekmű, de ha önportréban akarok valamit elmondani, szükségem van mankóra.
Zoltán, köszönet hindu bölcsért.
István, igen, úgy éreztem, hogy ez nem folytatása az előző önportréknak. Hogy folytatása lesz-e, azt nem tudom.
Azon gondolkodtam, hogy mi ebben a vodkás... És arra jutottam, hogy talán a furfang, mert talán a vodka csak áttételesen látható, de maga a fotó mintegy betekintés nyújt abba az érzésbe, amikor olyan kerek lesz általa a világ - vagy éppen hogy forog tőle a világ. De ha őszinte maradok, be kell látnom, hogy erre csak a cím vezetett rá. Az a fehér valami ott középen szinte kívánja pl. a felülről fotózott üveget, kupakot, dugót, stb.. hogy vizuálisan is egyértelművé tegye a szavakat... úgy érzem... És persze ez csak egy aspektus.
A másik - amit inkább érzek - hogy egy önmagad szempontjából talán nagyon fontos témát feszegetsz itt is, és így a leckének is a belsőbb rétegeit feszegeted a korábbi külsőségekkel szemben - és ez igazolhatja, hogy ebbe a magasabb besorolásba érezted Te magad is helyénvalónak e megnyilatkozást. Ebben az aspektusban számomra a nehézségekről beszélsz most nagyon visszafogottan.
Hmm, érdekes ez a mankó dolog, elgondolkodtat, hogy kell-e, vagyis nem az, hogy kell-e, mert ha valaki így érzi, akkor kell, a kérdés, hogy a mankó meddig segít és honnantól akadályoz?