István, az a helyzet, hogy itt több dolog mond ellent annak, ami a fotográfiánál alapkövetelmény lenne, és ez nem más, mint az esztétika. Ha kiragadunk egy tárgyat a környezetéből, azaz nem szociografikusan ábrázolunk, tehát nem a valóságról, a tényekről akarunk beszélni, hanem átvitt üzenetet akarunk közvetíteni, akkor azoknak a tárgyaknak kellően sematikusnak, de mégis esztétikusnak, ugyanakkor valamilyen módon egyedinek kell lennie, amit a képen szerepeltetünk. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy a nejlonzsinór az nem kenderkötél, az már egy mű dolog, abszolút nem azt a hatást kelti, amit az ember elvárna. Ez a karabiner is olyan, hogy vannak azért ennél úgymond macsóbb, vagy jobban ipari jellegű karabinerek, tehát erre is azt tudom mondani, hogy lehet találni ennek a tárgynak olyan válfaját, főképp, hogy ha kellően használt, leharcolt, de ez a festett felület nekem nem teljesen működik. Ha elvonatkoztatok az egésztől, akkor a színdinamikát is hiányolom a képről, mert a háttér is egy ilyen fád, fáradt formában jelenik meg. Még egy dolgot megkérdeznék: Oké, de miről is van szó, mit is akarunk itt most elmesélni?