Ha nem lettél volna...

Ha nem lettél volna...

"Ha Te nem lennél nekem, ez a két vers sem."

ebből az egyik:

duruzsol

a dal a szívemben négy-
negyedes előjegyzés
kettős keresztünk noha
falsul játszottam mégis
kottáztad bűneimnek
feloldójelét hiszen
az elején érezted
volt a kulcsa kezünknek
közelében azt mondtad
basszus én meg hogy menni
fog lassan de biztosan
mind helyükre kerültek
a hangok egy szólamban
fújjuk látod eleget
gyakoroltuk a te meg
ént hogy mi legyen az a
ré mesélni se lehet
szebbet lefekvés előtt
számolsz egy két háromra
alszol el mellettem hogy
metronóm-szuszogásod
adja meg álmaimhoz
a békesség ütemét

/Új Krisztina/

Az ötlet, ami a tárgyak elhelyezését illeti jó, és az én megítélésem szerint a hangulat is érzékelhető és átélhető a néző számára. Valószínű, hogy személyes kötődés mutatkozik a könyvvel kapcsolatban a szerző szempontjából, erre utal a könyv dedikációja, vagy ajánlása. És valószínű, hogy ez indokolja azt is, hogy ez az oldal került bemutatásra, és nem valami belső oldal. Amit azért tartok átgondolásra érdemesnek a jövőt illetően, mert a könyvészeti szempontok szerint a könyvek első borító oldala általában üres, és itt is egy nagy homogén felületet ad ez a rész. Aztán a belső szennycím oldalnak hívott oldal is viszonylag minimális információt tartalmaz, és utána jönnek majd a tartalmi részek. Ha egy könyvet akarok megmutatni, akkor lehet, hogy egy olyan oldalt keresek, ami jobban kitölti ezt a teret. A másik meglátásom az, hogy nagyon nagy a fényérték különbség az ún. csúcsfény és az árnyékban hagyott tárgyak között. Ez a mécses ott, abban a hangulatban teljesen jól kontrolálható fénymennyiséget adhatott, itt mégis inkább kiégettnek látszik, egy nagy-nagy világos folt, és mindehhez képest a kávés-, vagy teáscsésze már nem tud abban a dinamikában mozogni, mint ami esetleg szükséges lenne ahhoz, hogy értékelhető formai tömeget képezzen. Erre vannak trükkök: ha valamennyi fénymennyiséget meghagysz a szobában, és ahhoz képest állítod be az expozíciót, akkor kisebb dinamikai ugrások lesznek majd a képen, ezáltal elérhetővé válik az, hogy ne legyenek kiégett részek a képen, és egy kis spot fénnyel, vagy derítéssel a most sötétben hagyott részeket is élettel lehetne megtölteni. Ettől még megmaradna a hangulata annak, hogy én egy kis mécsesnél emlékezem és olvasom ezt a könyvet. Még egy dolog: ez az egész nekem valamiért lecsúszott a képkeretben. A kép felső részében nagyvonalúan bánsz a térrel, de ugyanez nincs meg a kép alsó részénél. Értelmezési problémám van annak tekintetében, hogy ha a kép alja ennyire szűkre van véve, akkor a felső rész miért kapott ilyen nagy mennyiséget? Számomra a feszítettebb dinamikájú elhelyezés lehet, hogy annyiban jobb lenne, hogy ellenpontja tudna lenni annak a lírának, amit a kép maga képvisel, vagy amiről mesélni akar. Tehát a teáscsészét jobban a szélre tolva, a könyvet talán még egy kicsit ferdébbre véve ez a dolog lehet, hogy pontosabb lenne. Ettől függetlenül az irányt jónak tartom. Úgyhogy azt mondom, hogy 2 csillag, legfőképpen nem a kompozíciós, hanem a fénytani problémák miatt. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

A versek konkrétan rólam szólnak, tehát igencsak személyes a kötődés:) Na igen, a könyvészeti szempont. Nos, nem sok ilyen fotóm lesz, de ha lesz, erre odafigyelek. Itt ugye nem gondolkoztam ezen, mert az oldal adott volt.
A fények... A csésze szerintem(!) nem lenne rossz, csak a mécses valóban túl világos, így elnyomja a bal oldalt. A trükköt meg majd kipróbálom.
A felső rész szerintem azért tűnik soknak, mert a csésze nagyon fent van, ha onnan vágok, akkor az nagyon felülre kerül. Az elrendezés miatt meg jobb oldalt tényleg nagyon sok hely van fent. Pedig több elrendezést is kipróbáltam, de ezek szerint nem találtam meg a legjobbat.
Ebből ha lesz időm könnyen tudok ismételni, a fentieket figyelembe véve. Köszönöm az érékelést és a két csillagot.

Új hozzászólás