Az ötlet, ami a tárgyak elhelyezését illeti jó, és az én megítélésem szerint a hangulat is érzékelhető és átélhető a néző számára. Valószínű, hogy személyes kötődés mutatkozik a könyvvel kapcsolatban a szerző szempontjából, erre utal a könyv dedikációja, vagy ajánlása. És valószínű, hogy ez indokolja azt is, hogy ez az oldal került bemutatásra, és nem valami belső oldal. Amit azért tartok átgondolásra érdemesnek a jövőt illetően, mert a könyvészeti szempontok szerint a könyvek első borító oldala általában üres, és itt is egy nagy homogén felületet ad ez a rész. Aztán a belső szennycím oldalnak hívott oldal is viszonylag minimális információt tartalmaz, és utána jönnek majd a tartalmi részek. Ha egy könyvet akarok megmutatni, akkor lehet, hogy egy olyan oldalt keresek, ami jobban kitölti ezt a teret. A másik meglátásom az, hogy nagyon nagy a fényérték különbség az ún. csúcsfény és az árnyékban hagyott tárgyak között. Ez a mécses ott, abban a hangulatban teljesen jól kontrolálható fénymennyiséget adhatott, itt mégis inkább kiégettnek látszik, egy nagy-nagy világos folt, és mindehhez képest a kávés-, vagy teáscsésze már nem tud abban a dinamikában mozogni, mint ami esetleg szükséges lenne ahhoz, hogy értékelhető formai tömeget képezzen. Erre vannak trükkök: ha valamennyi fénymennyiséget meghagysz a szobában, és ahhoz képest állítod be az expozíciót, akkor kisebb dinamikai ugrások lesznek majd a képen, ezáltal elérhetővé válik az, hogy ne legyenek kiégett részek a képen, és egy kis spot fénnyel, vagy derítéssel a most sötétben hagyott részeket is élettel lehetne megtölteni. Ettől még megmaradna a hangulata annak, hogy én egy kis mécsesnél emlékezem és olvasom ezt a könyvet. Még egy dolog: ez az egész nekem valamiért lecsúszott a képkeretben. A kép felső részében nagyvonalúan bánsz a térrel, de ugyanez nincs meg a kép alsó részénél. Értelmezési problémám van annak tekintetében, hogy ha a kép alja ennyire szűkre van véve, akkor a felső rész miért kapott ilyen nagy mennyiséget? Számomra a feszítettebb dinamikájú elhelyezés lehet, hogy annyiban jobb lenne, hogy ellenpontja tudna lenni annak a lírának, amit a kép maga képvisel, vagy amiről mesélni akar. Tehát a teáscsészét jobban a szélre tolva, a könyvet talán még egy kicsit ferdébbre véve ez a dolog lehet, hogy pontosabb lenne. Ettől függetlenül az irányt jónak tartom. Úgyhogy azt mondom, hogy 2 csillag, legfőképpen nem a kompozíciós, hanem a fénytani problémák miatt. (hegyi)
értékelés: