Nagyon szeretem ránézésre is! Talán mert ismerős valami belőle. Beszélsz, mondasz. Nagyon tetszik! És hallom az intelmeket is, ahogy mondod (írod :): a szem és a száj... És nagyon jó a felezett keret is, ami kialakul az ajtóból, vagy nem tudom mi az a háttérben. Ha pedig az első benyomások mögé gondolok - vagy inkább érzek, akkor nagyon terhes... De nem tudom azt mondani hogy könnyebb lesz, csak azt, hogy könnyebbnek érezhetjük, ha akarjuk. (És ez nem konkrétum, ez csak egy benyomás a képi megszólításodra)
István, ahogy mondod.